Villámok balladája (dedikált példány)

Fülszöveg

Baranyi Ferenc a most induló, legfiatalabb költők közül való. A fiatal költő élményanyagát döntő részben gyermekkori emlékek, a mai falu élete adják. A bánya világa s a városba kerülő fiatalember problémái is helyet kapnak írásaiban. Minden sorát szocialista életszemlélet hatja át. Verseinek legfőbb művészi erénye: a stílus, a nyelv tiszta egyszerűsége.
1937-ben születtem.
Családunkat emberemlékezet óta valami nyughatatlanság jellemezte. Őseim apai ágon emberöltőkre visszamenően vásározó kalaposmesterek voltak, akik szekérrel járták az országot, és saját két kezükkel készített süvegeket, kalapokat, kucsmákat, sipkákat árusítottak. Anyám falusi tanító volt, apám talpa alatt folyton égett a talaj, ide-oda vándorolt: a felszabadulás után egy ideig községi tisztviselő, aztán vasúti főellenőr volt. nyugdíjazása után sem nyughatott: elment éjjeliőrnek.
Ebből a nyughatatlan természetből jóadagot örököltem: Alsónyáregyházán, Pótharasztpusztán végeztem elemi iskoláimat, voltam népi kollegista Cegléden; majd virágoskedvű mozdonyvezető-nagybátyám nevelt: Vecséről jártam gimnáziumba, Budapestre. Az érettségi után pályamunkás, népművelési előadó és banktisztviselő voltam. 1957-ben felvettek az Eötvös-egyetemre, 1959-ben UNESCO-meghívással Franciaországba mentem, hetekig csatangoltam Párizs és a Pireneusok között. Utolsóéves bölcsészhallgató vagyok. Vissza