Világtörténet évszámokban 1.

Előszó

Sokfajta lehetséges szerepköre közül az Előszó ezúttal arra vállalkozik, hogy magyarázattal szolgáljon e kiadvány céljáról és megvilágítsa a lehetőségeket, amelyek keretei között a szerzők mozoghattak. A Világtörténet évszámokban semmi másra nem vállalkozik, mint az emberiség élettörténetében az időponthoz köthető események rövid, tehát tömör felsorakoztatására. Eseménynaptárt nyújt át az olvasóknak, segédeszközt a világtörténet tanulmányozásához, a tájékozódáshoz, de természetesen nagyon távol áll attól, hogy a világtörténet sűrítményének lehetne tekinteni.
Az évszámok, hónapok, napok, olykor órák jelezte esemény, a bennük kifejezhető történés többnyire a felső szinteken marad, hiszen a mélyben végbemenő változásokat, amelyek a termelésben, a társadalmi együttélés formáiban, az emberek mindennapi életmódjában, gondolatviláguk sajátosságaiban nyilatkoznak meg, csak a legritkább esetben lehet pontos időhöz kötni. E jelenségek mozgása, változása a "hosszú időben" megy végbe, s egy időrendi feldolgozás minden belső értelmét elveszítené, ha megmaradna e hosszú idő bizonytalanságaiban. Akadnak azért, s ahogyan az időben előrehaladunk, annál nagyobb számban akadnak mégis olyan időpontok, olykor évek, olykor pillanatok, amelyek e mélyebb rétegekben lezajló változások egy-egy jelzőoszlopának tekinthetők. Ilyenek az emberi szellem megnyilatkozásai a tudományos eredményekben, a vallások megjelenésében és elterjedésében, a művészeti jelenségekben. A szerzők azon voltak, hogy - amennyire a műfaj és a terjedelem engedélyezte - jelzéseket adjanak, legalább utalások erejéig, a világtörténet szellemi vonulatáról. De ilyenek a jelentős technikai felfedezések és voltaképpen sokszor maguk a politikai események is: kezdve a pártalakulásokon, mozgalmakon és bevégezve a forradalmakon. Így, ha az évszámokba foglalt világtörténelem mindenekelőtt a politikai és általában véve az eseménytörténethez nyújt is elsősorban fogódzókat, a maga módján, egy bizonyos távolságból mégis végigkíséri a történelmi mozgás egészét. Az időadatok mögött, homályosan bár, de felsejlik az iszonyatosan hosszú út, amelyet az idők hajnalán az ember puszta kezének használatától a kőszerszám zseniális megragadásán, a tűz megkaparintásán, az állatok megszelídítésén, a magok elültetésén és a végtelenül sokáig tartó bronz- és vaskorszakon át barlanglakótól telepesig megtett, miközben különböző isteneknek hódolt, és - legalábbis a világ egy részében - lassacskán kialakított saját társadalmi egységeiben valamiféle tagolódást s az államhatalom első formáit. Megjelennek egy-egy övezetben, az összefoglalóan ókornak nevezett időszakban, de tulajdonképpen más-más időkben a nagy, már viszonylag fejlett mezőgazdasági vagy kézműves-hajóskereskedő kultúrák, az előkelők kifinomult életvitelével, bonyolult városi élettel, színes műveltséggel; mindez egyes esetekben rabszolgamunkán is alapul. Az árnyékban felbukkannak olykor nagy tömegek is, hogy jogokat, új politikai formákat, vagy ami a rabszolgákat illeti, hogy szabadságukat követeljék. Megjelenik és szétsugározza fényét szemünk előtt a legnagyobb ókori birodalom, Róma, hogy bukása idején és után viszont az ismert világban hosszú évszázadokra a szétesettség és az újraszilárdulás átmeneti állapotával találkozzunk. Időadataink megint inkább csak sejtetik, mintsem határozottan megjelölhetnénk a hosszú - már most már nem évezredekre, csak századokra tehető - folyamatot, amelynek méhében az európai feudális keresztény kultúrkör kialakult.
Az idő azután kezdett felgyorsulni, mérhetőségét pedig elősegíti számunkra a nyomtatás felfedezése és elterjedése. Megkönnyíti az időrend készítőjének dolgát az is, hogy az európai civilizáció lassanként egységesül, és mérvadóvá válik egyúttal az egész világra nézve. Az őstörténet szakaszai és társadalmainak típusai nagy összevisszaságban egymás mellett és egymástól sokszor függetlenül jelentek meg a Föld különböző pontjain, s az ókori birodalmak egy-egy területi egységen úgy keletkeztek és álltak fenn, hogy náluk sokkal hatalmasabb övezetekre hatás nélkül maradtak. Ezért e korokban a szigorú általános világtörténeti korszakolás minden megértését csak nehezítene. Ugyancsak lehetetlen egyetlen vagy néhány eseményhez kötünk az európai feudalizmus kialakulását, mivel az átrendeződési folyamat évszázadokat vett igénybe, és Európa különböző régióiban különböző századokban zajlott le. Ez az oka elsősorban annak, hogy a fejlődést e régi korszakokban nem kíséreltük meg szilárdan rögzített határok közé zárni. Lehetővé vált viszont a korszakhatárok jelzése az újabb történelemben, amelyben a jelzőoszlop jellegű események megsokasodnak. Ebben az új történelmi szakaszban, amely - mondjuk durván - a francia forradalommal és az ipari forradalommal veszi kezdetét, nemcsak a nagy fordulatok felismerése válik könnyebbé (mint amilyen volt például éppen a francia polgári, vagy az 1917-es oroszországi proletárforradalom), de egészében véve is meggyorsul a gazdasági és vele együtt az egész fejlődés, s ez az egymást követő és keresztező események rohanásában is megmutatkozik. Ezért tapasztalja majd az olvasó, hogy az 1789-ig terjedő időben inkább nagyobb egységekkel: évtizedekkel vagy századokkal találkozik, ezt követően pedig megjelennek az évek, azután a hónapok és a napok, majd egy-egy különösen mozgalmas periódusban még percekkel is dolga akad. E jelenség további következménye, hogy míg a kultúra történetének fogódzóit 1789-ig a politikai események közé be lehetett sorolni anélkül, hogy elkallódnának, ezt az időpontot követően már annyira szétszóródtak volna az események halmazában, s voltaképpen csak oly nagy önkénnyel lehetett volna őket ebbe a szigorú naptári rendbe beilleszteni, hogy jobbnak láttuk, ha ehelyett a tudomány, a művészetek és a technika fejlődésének eseményeit önálló rövid függelékekben foglaljuk össze.
A naptárszerű elrendezés úgy kívánta, hogy az események időrendben kövessék egymást, tekintet nélkül arra, hogy a földkerekség mely vidékén mentek végbe. Ennek természetesen az a hátránya, hogy az egymást követő bekezdések (adatok) között többnyire nincs tárgyi összefüggés, a tárgyilag összekapcsolódó események pedig sokszor távol kerülnek egymástól. Ezt a hátrányt azzal próbáltuk ellensúlyozni, hogy jellel hívtuk fel a figyelmet egyes összetartozó időpontokra. A téma szerinti keresést megkönnyíti egyébként az egyes kötetek végén található mutató is.
Összeállításunkat nem elsősorban a szakembereknek szánjuk; az érdeklődők széles - lehető legszélesebb - körét kívánjuk gyors, kényelmes, rövid és tömör tájékozódási forráshoz segíteni. Ezért választottunk egyszerű megoldásokat a nem latin betűs nevek írásmódjában, és ezért törekedtünk - amennyire egyáltalán lehetett - közérthető fogalmazásra.
Reméljük, hogy munkánkat haszonnal forgatják majd az olvasók.
Vissza