Világtörténet 2011/1-2.

Fülszöveg

A Világtörténet folyóirat új életre keltéséről
A Világtörténet című folyóirat, a világtörténeti ismeretek jelenléte mind a kutatói, mind pedig az oktatói gondolkodásban kívánatos. Sőt növekvő mértékben. Egyetemi oktatói, szerkesztői, szakirodalmi-olvasói tapasztalat: a történettudományos szakmában a világtörténeti látókör beszűkült a rendszerváltás után. (Sajátos paradoxon: történik ez akkor, amikor a polgároknak - olvasóinknak, hallgatóinknak - látóköre kitágul. Könyvkiadási, folyóirat-szerkesztői tapasztalat mutatja: a közönség érdeklődése növekszik a történelemben is a szállásterületünkön kívüli világ leírása és mindenekelőtt összehasonlítása iránt.) A nemzetközi szakmai fórumokon állandóan elhangzó igény: minden - akár mikro- - témát is tágabb földrajzi-kronológiai keretekben mutatni be, megkövetelni a lokális történelem ábrázolásában az „egyetemes, világtörténelmi összehasonlítást". Az összehasonlítás legyen - mind földrajzi, mind kronológiai kiterjedésben - a lokális... Tovább

Fülszöveg

A Világtörténet folyóirat új életre keltéséről
A Világtörténet című folyóirat, a világtörténeti ismeretek jelenléte mind a kutatói, mind pedig az oktatói gondolkodásban kívánatos. Sőt növekvő mértékben. Egyetemi oktatói, szerkesztői, szakirodalmi-olvasói tapasztalat: a történettudományos szakmában a világtörténeti látókör beszűkült a rendszerváltás után. (Sajátos paradoxon: történik ez akkor, amikor a polgároknak - olvasóinknak, hallgatóinknak - látóköre kitágul. Könyvkiadási, folyóirat-szerkesztői tapasztalat mutatja: a közönség érdeklődése növekszik a történelemben is a szállásterületünkön kívüli világ leírása és mindenekelőtt összehasonlítása iránt.) A nemzetközi szakmai fórumokon állandóan elhangzó igény: minden - akár mikro- - témát is tágabb földrajzi-kronológiai keretekben mutatni be, megkövetelni a lokális történelem ábrázolásában az „egyetemes, világtörténelmi összehasonlítást". Az összehasonlítás legyen - mind földrajzi, mind kronológiai kiterjedésben - a lokális történések értékmérője. Mind a korábbi tudományos eredményekhez való viszonyítás, mind az egyetemes történeti összehasonlítás igénye. Akármilyen okokra vezethető is vissza az egyetemes történeti érdeklődés visszaesése a kutatásban, egy kis anyanyelvi kultúra „nem engedheti meg magának", hogy a szakmagyakorlásban - írásban, oktatásban - lemondjon arról: a helyi történéseket egyetemes történeti keretekbe illessze, a helyi történéseket világtörténelmi mércével mérje.
A magyarországi Világtörténet - indult évkönyvként 1964-ben, majd folyóiratként 1979-ben - a második ilyen programmal induló folyóirat volt Európában. (Kiadója, szerkesztője az MTA Történettudományi Intézet volt.) A maga korában egyedülálló. Induló programja: „tájékoztató a külföldi történeti irodalomról"; ismertetéseket és külföldi szerzők tanulmányainak fordításait, valamint a magyarországi kutatók egyetemes történeti tanulmányait közölte. Ismeretes, hogy a folyóirat 1992-ben - az akadémiai vezetés döntése értelmében - más intézményhez került. Most, 2011 őszén nyílt alkalom, hogy az intézet „visszaszerezze" a folyóirat kiadási jogát. Célunk ezzel az egyetemes történeti műveltség újraerősítése a szakma művelése során éppúgy, mint az egyetemi oktatásban. Tájékozódásom - a vidéki és pesti műhelyek vezetőivel folytatott konzultációim - alapján állíthatom, hogy van olyan 3-4 tucatnyi fiatal egyetemi oktató és kutató, doktorandusz hallgató, akik publikációs teret keresnek magyar nyelven a maguk egyetemes történeti munkáinak közlésére. Ez fontos feltétele annak, hogy a Világtörténet folyóiratot újraindíthassuk és új életre keltsük.
2011 novemberében
Clatz Ferenc akadémikus, a szerkesztőbizottság elnöke Vissza