Világposta 1936. január-december

Előszó

Részlet:

A Szentírás alig tudja kifejezni a bölcsek örömét, mikor meglátták a csillagot. Ez a csillag a mi igaz katolikus hitünket jelzi, amely az Úr Jézushoz vezet. Az első keresztények, kik a pogányság éjszakájából jöttek legtöbbször, nagyon jól megértették a bölcsek e nagy örömét, mert az ő szívük is túláradt az örömtől, mikor az igaz vallást megismerték, mikor felnőtt korukban megkeresztelkedtek. Még külsőleg is meglátszott ez az öröm, mert fehér ruhát viseltek lelki tisztaságuk és előkelőségük kifejezésére. A keresztség nagy ünnep volt életükben. A szent hit örömteli változást hozott egész énjükbe. Még akkor nagyon is megbecsülték az igaz hit nagy kincsét, melyért közülük nem egy életét adta, vérét ontotta.
Maguk az apostolok sokszor és meghatóan beszélnek erről az örömteli kitüntetésről, amit az igaz hitre való megtérés jelent. Igy mily szépen írja szent Pál (Kol. 1. 12): „Örömmel hálát is adjatok az Atyaistennek, aki méltókká tett minket arra, hogy részünk legyen a szentek sorsában a világosságban, és kiragadott minket a sötétség hatalmából és áthelyezett szeretett Fiának országába." Másutt így erősíti keresztény önérzetüket (I. Thessz. 5, 4): „De ti, testvérek, nem vagytok sötétségben . . . mindnyájan a világosság fiai és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjtszakáé, sem a sötétségé." Ugyancsak a szent hit világosságát és a katolikus keresztény ember magasztos lelki méltóságát magasztalja Szent Péter (I. 2, 9-10): „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, szerzett nép vagytok, hogy hirdessétek annak erényeit, aki sötétségből hívott titeket az ő csodálatos világosságára, kik valaha nem nép, most pedig Isten népe vagytok." Vissza