Világposta 1934. (nem teljes évfolyam)/1935. január-december

Előszó

A modern Európa és az Egyház.

Minél mélyebben hatol bele az ember a mai politikai és gazdasági válság vizsgálatába, annál jobban látja, hogy az emberi társadalom ma szétmálló félben van. Népközösség helyett ma már csak érdekközösség látható csaknem mindenfelé. És ezeknél a harc nem szellemi, hanem anyagi javakért folyik. Osztályharc dühöng az egész világon. Ameddig ez a harc tart, addig békéről sem politikai, sem gazdasági téren beszélni nem lehet. Tehát a társadalmi kérdések mozgatják az emberiség sorsát. Vagyis benne állunk az erkölcsi és vallási világ vonzókörében. Mert nincs hatalom ezen a földön, mely az érdekellentéteket ki tudná egyenlíteni és nemzeteket népi közösségbe tudna olvasztani az erkölcs és vallás erői nélkül. így kerül ma a katholikus Egyház, a föld erkölcsi és vallási erőinek legnagyobbika, újra kiszámíthatatlan horderejű feladat elé.
A mai társadalom gyökeres megújítása, ahogy azt XI. Pius pápa kívánja, nagyszámú világi ember közreműködése nélkül elképzelhetetlen. Az Egyház közvetlenül nem szólhat bele a világ folyásába. Az egyedül lehetséges út: a társadalomnak, a foglalkozási ágak tömörülésén való felépítése. Ez pedig csakis világiak tömörülése lehet. Ezekben az egyesületekben találnak egymásra a hasonló gondolkodásúak, a földmívesek, a munkások, az alkalmazottak, a kereskedők, a tanítók, az intelligencia, mindegyik a saját szervezetében. A tömörülés alapja nem ezeknek az osztályoknak anyagi érdeke, mert akkor ezek csak szakegyesületek volnának, a tömörülés alapja, az ember az ő lényeges emberi vonatkozásaival. Vissza