Világosság 1969. január

Előszó

Részlet:
Tudatos jövő
A tudományos-technikai forradalom és a társadalmi fejlődés irányítása
A történelem egyik jelentős szakasza folyamán az emberiség fejlődése antagonisztikus érdekek harca útján ment végbe; a magánérdekek más magánérdekek alá rendelése olykor erőszakkal történt. A kommunista alakzat keletkezési folyamatában új törvényszerűség fejlődik ki: a társadalom képessé válik arra, hogy a közérdeket magánérdekké, a magánérdeket pedig közérdekké változtassa át. Azonban ez az érdekazonosság nem automatikusan következik be, hanem a gyakorlati fejlődés irányítási képességének eredménye, annak, hogy minden újabb előrelépés a társadalom érdekeinek megfelelő feltételeket teremt.
A szocialista társadalom energiáját állandóan arra irányítja, hogy megoldja a fejlődése folyamán szüntelenül felmerülő problémák sokaságát. A társadalom arra törekszik, hogy fokozza az anyagi termelés hatékonyságát, hogy ösztönözze a műszaki haladást, határt gyakoroljon a személyiség kialakulására, a fiatalság nevelési és oktatási folyamataira stb. Az ennek során felmerült bonyolult problémák megoldása nemcsak azt követeli meg, hogy képesek legyünk az őj viszonyok között növelni a megfelelő gyakorlati tevékenység hatékonyságát, hanem azt is, hogy az e tevékenység során kialakult emberi kapcsolatok is egyre tökéletesedjenek. Ez a tevékenység valamennyi szubjektumára vonatkozik, a kis csoportoktól kezdve a társadalom egészéig, ami viszont azt jelenti, hogy a bonyolult problémák - bármilyen természetűek legyenek is azok - a társadalmi viszonyok, a társadalmi fejlődés irányítása tökéletesítésének szükségességébe nőnek át. Például a népgazdaság fejlesztésének szükségessége megkövetelte a népgazdaság szervezetének és irányításának lényeges tökéletesítését; a gazdasági reform keretében jelenleg éppen ez történik. Vissza