Világok és ellenvilágok az orosz irodalomban

Fülszöveg

'I ,
Hogy mi volt a jel? Bármi, amit jelként, azaz valami másnak a helyettesítésére használtak. Az volt a jelentése, ami helyett használták.
Az elkülönítés révén egyre markánsabbá vált a kettősség: a diszkrét anyagi, energetikai világrend és a jelekkel rögzített információs, virtuális világrend. Ám bomlani, lazulni kezdett a két világ megfelelése, midőn jeleket használtunk annak a helyettesítésére is, aminek létét csak feltételeztük, tehát csupán a jel, a név meglétével igazoltuk, hogy kell, hogy legyen megfelelője. ( )
Ezzel indult, bonyolódott a virtuális világ, az információs létforma „önfejlődése", s egyre konfliktusosabbá vált a két világ együttlétezése, megfeleltetése.
Fejlődésünk úgy is leírható, mint a szemiotizáló, illetve a deszemiotizáló korszakok ( ) küzdelme, dominanciájuk váltakozása, mely napjainkban sem szünetel, csak igen bonyolult szinteken folyik. Az információs társadalom, a szemantikus ember típusú, korszakjelölő elemzések utalnak arra, hogy ismét... Tovább

Fülszöveg

'I ,
Hogy mi volt a jel? Bármi, amit jelként, azaz valami másnak a helyettesítésére használtak. Az volt a jelentése, ami helyett használták.
Az elkülönítés révén egyre markánsabbá vált a kettősség: a diszkrét anyagi, energetikai világrend és a jelekkel rögzített információs, virtuális világrend. Ám bomlani, lazulni kezdett a két világ megfelelése, midőn jeleket használtunk annak a helyettesítésére is, aminek létét csak feltételeztük, tehát csupán a jel, a név meglétével igazoltuk, hogy kell, hogy legyen megfelelője. ( )
Ezzel indult, bonyolódott a virtuális világ, az információs létforma „önfejlődése", s egyre konfliktusosabbá vált a két világ együttlétezése, megfeleltetése.
Fejlődésünk úgy is leírható, mint a szemiotizáló, illetve a deszemiotizáló korszakok ( ) küzdelme, dominanciájuk váltakozása, mely napjainkban sem szünetel, csak igen bonyolult szinteken folyik. Az információs társadalom, a szemantikus ember típusú, korszakjelölő elemzések utalnak arra, hogy ismét konfliktusossá erősödött a létformák kapcsolatvilága.
Lihacsov, Lotman, Meletyinszkij, Szmirnov, Gaszparov történeti poétikai, kultúraszemiotikai tanulmányait részben az köti össze, hogy ennek az első létformakonfliktusnak az orosz irodalmi realizációit írják le azonos elméleti rendezés alapján: azaz az elsődlegesség, az ontikus és kauzális meghatározó jelleg, illetve az ebből levezethető kétvilágú-ságok kollízióinak feltárása révén. Vissza