Világok

Fülszöveg

Kiss Anna negyedik verseskötete címében is hirdeti, amit az előző kötetek olvasója csak a versek olvasása közben, mintegy a versek természetes summázataként gondolt: világokat teremt ez az ördöngös költő, fanyar ízekből, nyers humorból, felnőtt józanságból, gyermeki vásottságból, keserű szomorúságból.
Nem az a szokatlan, hogy a művész a maga illúziótlanságát illúzióvilág által szólaltassa meg. Az a szokatlan Kiss Anna költészetében, hogy ez az illúzióvilág első pillantásra oly fergetegesen jókedvű, mulatságos, ártatlan: a pokol itt arra szolgál, hogy az egész falu onnan hordja a ként a befőzéshez, Belzebub hátából kendermagos szárnyacska áll ki, a pityókos boszorkány, aki a tükörben szokott megjelenni, egy nőies hintaszékben ringatózik elbűvölő pimaszsággal, s a sárkánygyerek az ujját szopja megállás nélkül. Csak ha belegondol az ember...
belegondol, hogy se pokolban, sem mennyben, sem földön nem akad senki, aki egy fájós fogat kihúzzon, mert mindenki a maga bolondériáját kergeti, vagy hogy amikor végre a csuhások elkergetik a fegyverkovácsokat, ők maguk fognak a kovácsoláshoz, és szemkitoló vasat kezdenek készíteni, vagy hogy a kis pimasz boszorkány nincs kit kísértsen, egyedül ringatózik a tükörben... Ha belegondol abba, amit Kiss Anna verses drámáiban megírt, hálát érez, hogy ezt a Szörnyet: a Földet a költő mégsem nézi szeretetlenül. Vissza