Világméretű küzdelem Krisztus és Sátán között

Előszó

„Nehéz kérdések": üzeni a tanulmány írója az életről, de különösen a jelenkorról. Mennyire szükségünk van egy tévedhetetlen zsinórmértékre, egy biztos irányvonalra! A Szentírás lapjai fölött elmélkedve a legtöbb buzgó kutató előtt kibontakozik egy kozmikus méretű küzdelem körképe. A halandó csak megilletődve, ünnepélyes tisztelettel képes bejárni az oly szűkszavú, mégis minden lényegeset elmondó történelem előtti, majd az emberi történelemben egyre szélesebben és határozottabban kibontakozó küzdelem fordulatait.
Földünk a küzdelemnek nem első színtere. Mégis az itt lezajló eseményekben lepleződik lé a Rossz a maga mivoltában. Itt pusztult el fiatalon az első gondolkodó lény: Abel; itt szövődnek a tervek és itt valósul meg gyilkos háború. Itt űzik el maguktól az erényt, lelki szépséget és a jóságot. És itt ölik meg a Fiú Istent! Itt folyik percenként a lélekben a küzdelem jó és rossz között, küzdelem ember és ember között, küzdelem eszme és eszme között. Földünk a nagy küzdelem - Krisztus és Sátán harcának - színtere.
Az Úr megtisztelt bennünket azzal, hogy beavatott ennek az azonos tőről fakadó harcnak eredetébe, kibontakozásába és 8 ezért a legnagyobb hála Neki a végkifejletbe! Mert a végkifejlet dicsőséges: a Jó végleges győzelme és a Rossz, azaz Sátán teljes veresége és megsemmisülése.
Mindezt tudni nagyszerű, de az is bizonyos, hogy az ismeretek bősége, ha nem jár együtt a szívbeli változással, felfuvalkodottá tesz. Ez a legnagyobb baj, ez a legsúlyosabb betegség:
„Mert végtére minél többet tudsz és minél szebb
világosság ragyog az értelmed felett,
csak annál súlyosabb végórádon a vétked,
ha nem volt annyival szentebb az életed" -
mondja ki az igazat Pierre Corneille francia költő arról a „vétekről", amely e kor minden emberét megkörnyékező rákfenéje. A büszkeség, magabízás: az a fajta „gazdagság" (Jel. 3:17), amely a valóságban, Isten trónjáról nézve a legnagyobb nincstelenség. Aki sokat képzel magáról, mindent elveszít: barátot, fejlődést, a maradandó alkotás lehetőségét, végezetül alázatos, szelíd Megváltója társaságát. Bár ne ez lenne elfutó életünk végkifejlete!
Egerváriné Kökényes Zsuzsa felelős szerkesztő Vissza