Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben

Előszó

A dolgozat Ibsen és Strindberg drámáit vizsgálja. A vizsgálat alapanyagául olyan müveket választottam, melyek drámairói munkásságuk egy-egy jelentős szakaszát reprezentálják mind a formai megoldás terén, mind világnézeti tekintetben. Az elemzésre kerülő drámák kiválasztási szempontja tehát az volt, hogy alkalmasak legyenek Ibsen és Strindberg pályáján a formai-világnézeti fejlődés /ill. változás/ fő állomásainak bemutatására.
Az elemzések célja nem a müvek értelmezése, csak annyiban az, amennyiben minden műelemzés egyben óhatatlanul értelmezést is jelent. A dolgozat - szándékom szerint - inkább drámaelméleti tanulságokkal szolgál, mivel elsődleges célja kimutatni, hogy az irói világkép változásával hogyan változik a drámai forma egy életművön belül, s hogyan függ össze szükségszerűen a kettő. Az egyes elemzések következtetéseinek általánosítása is drámaelméleti szempontú: annak megállapítására törekedtem, hogy hol van a vizsgált drámák helye a dráma münemén belül, és az irók társadalmilag-történelmileg meghatározott világképe hogyan viszonyul a drámai kifejezés lehetőségéhez. Ez a megközelités azonban természetesen drámatörténeti vonatkozásokkal is együttjár. Hiszen szükségképpen fölmerül az a kérdés, hogy a választott irók munkássága a drámai kifejezésnek az adott korszakban tipikus problémáit hordozza-e. Ennek megválaszolása pedig újabb drámaelméleti kérdéseket vet föl, azaz: ezek a társadalmi-történelmi korszak által meghatározott kifejezésbeli-formai problémák milyen következményekkel járnak a drámai münem egészére nézve: kitágitják-e a münemi kereteket, továbbfejlesztik-e a drámai münem fogalmát és megvalósulási lehetőségeit vagy esetleg cáfolják a kor drámai kifejezésének lehetőségét? Végül: levonhatók-e következtetések a dráma münemének további perspektíváira nézve? Előfeltevésem az volt, hogy a XIX. század második felében, ebben a "túlérett" és ugyanakkor előremutató, forrongó korban ezek a drámák egy társadalmi válságot tükröző tudatállapot lecsapódásai, s mint ilyenek, szükségszerűen formai válságot is reprezentálnak. Vissza