Világjáték

Fülszöveg

„Polcz Alaine a bábjátékkal szerzett tapasztalatai nyomán felfigyelt a nagy lehetőségre, amit az jelenthet, hogy a gyermek a játékban egy egész világot építhet fel. Ez a világ bizonyára el fogja árulni a gyerek és családja problémáit, de azon túl még azokat az érzéseket is, amiket a játékvilág építőjében az emberi világ kelt" - így jellemezte a pszichiáter Vikár György azt a lélektani valóságot, amelyre Polcz Alaine a dinamikus játékdiagnosztika és játékterápia módszertanát és gyakorlatát alapozta.
A világjáték konstruktív, projektív módszer. A gyermek a valóságos környezet, az élet különböző területeinek, jelenségeinek kicsinyített elemeiből álló játékokat kap - házakat, embereket, növényeket, állatokat stb. - és egy tálcán, ami a tengert jelképezi, felépíti a világot, úgy, ahogyan azt megéli... A „világépítmény" formai és tartalmi, mennyiségi és minőségi szempontok szerint értékelhető. Egyes jegyekből a személyiség-struktúrára lehet következtetni, mások a neurózis-formákra utalnak, a tartalmi elemekből a traumatizáló élményeket, a felhívó kérdések segítségével a kötődési viszonylatokat lehet feltárni, az én-azonosítás többnyire az énnek a környezethez való viszonyulására utal. Polcz Alaine hallatlanul gazdag tapasztalaton nyugvó, kimerítő, rendkívül érzékeny és (több évtized múltán is változatlanul) újszerű kísérlete a játék értelmezésére - egy megkerülhetetlen, alapvető kézikönyvet eredményezett. A Világjátékot haszonnal forgathatja nem csupán a pszichológus vagy a terapeuta, hanem minden pedagógus és szülő, aki a megértés és a segítés szándékával fordul a játékban feltárulkozó gyermeki lélek és a benne fölsejlő világ felé. Vissza