Világjáró Superbook 1993/3.

Előszó

Részlet:
Hegyi kaland
Szevasztok! Nem is gondolnátok, micsoda kalandban volt részünk, mióta nem találkoztunk! elmeséljem nektek? Az egész azzal kezdődött, hogy beköszöntött a nyár. Nagyon szeretem a nyarat. Nemcsak azért, mert nem kell iskolába menni, hanem mert ilyenkor rengeteget kirándulunk, fürdünk és szép helyeken barangolunk. Ezen az emlékezetes napon éppen egy túrára indultunk, ahová velünk jött Joy és Uriás az unokatestvérem is. Fölpakolva fényképezőgéppel, élelemmel és kulacsokkal elindultunk egy közeli hegyre. Először úgy tűnt, semmiség az egész, de mire félúton voltunk, már nagyokat fújtattunk. A hegytetőn leheveredtünk és finomakat etettünk a szendvicsekből és a sütiből. Én úgy teletömtem magam, hogy egy darabig alig tudtam megmozdulni. De jó volt egy kicsit heverészni! Apa ilyenkor elfeledkezik könyveiről, kutatásairól és mindenféle érdekes történetet mesél. Aztán játszottunk egy jót, volt fára mászás, bújócska, sőt apával egy nagyot fociztunk. Hamar elszaladt az idő, s délután indultunk haza. Elképzeltem, hogy hazafelé is milyen sokat kell gyalogolni. Az az ötletem támadt, hogy rövidítsük le az utat, és inkább a meredek hegyoldalon ereszkedjünk le. Akkor hamarabb hazaérünk. Persze szüleim és Joy tiltakoztak javaslatom ellen és nem engedélyezték. Egyedül Uriás lelkesedett. Tudjátok, utólag bevallom, arra gondoltam, lusták és gyávák a meredeken lejönni. Vissza