Világjáró 2012. május

Előszó

Részlet a műből:
Elfelejtett felelősség

Egy borús, májusi délelőttön piros babakocsit felejtenek a budapesti Deák tér egyik forgalmas zebrájánál. A könnyű, fehér takaró alól keserves csecsemősírás szűrődik ki. Emberek jönnek-mennek, fiatal lányok néznek vissza bizonytalanul, közönyös középkorú nők, önfeledten mosolygó párok sétálnak el mellette. Srácok lazán kezet fognak, meglett férfi elmélyülten újságot olvas, unott arcú nő kutyát sétáltat. Tanácstalan, fásult pillantások, egykedvű tekintetek. Két óra leforgása alatt ezer emberből mindössze hatan éreznek késztetés kideríteni, miért zokog a letakart babakocsi. Ezerből 994 járókelő bambán, közönyösen vonul tovább.
Pedig bizonyára őket is érdeklik a világ dolgai. Néznek híradót, olvasnak újságot, szörnyülködnek a katasztrófákon, megrökönyödnek az igazságtalanságokon, megdöbbennek a szenvtelenségen. Sajnálják az áldozatokat, szánják a rászorulókat. Szorítanak a szerelmes szappanopera hősöknek, drukkolnak a gonosz ellen küzdő főhősnek, együtt éreznek a kicsapott kiskutyával. Csak az utcán síró csecsemőre nem kíváncsi senki?
Pontosabban a sírást játszó magnóra, amelyet az UNICEF munkatársai rejtetek el egy magára hagyott babakocsiban. A szervezet "Gyerek, de joggal" kampánya a Gyerekjogi Egyezményt népszerűsítette ily módon, az akcióval a felnőttek kötelességeire, a gyerekek jogaira hívta fel a figyelmet - valljuk be, lesújtó eredménnyel. Vissza