Előszó
Bizonyára sok előszót olvastak már az Emberről és a Költőről; iskolában, szavalóesteken, rádióban, tévében hallhattak róla eleget. Ezért is nem kívánunk szokványos előszót írni. A költő életrajzi...
Tovább
Előszó
Bizonyára sok előszót olvastak már az Emberről és a Költőről; iskolában, szavalóesteken, rádióban, tévében hallhattak róla eleget. Ezért is nem kívánunk szokványos előszót írni. A költő életrajzi adatait megkapják e könyv végén, s abból egyedül is ki tudják olvasni: milyen családban, milyen társadalomban, milyen korban látta meg a napvilágot József Attila, mikor és hogyan élte le rövid életét (1905-1937). Ez a terhes század, amelynek eleje forradalmaktól és világháborútól rázkódik: 1905 - orosz polgári forradalom, 1917 - oroszországi szocialista forradalom, 1914 - első világháború, 1919 - magyar kommün, amelyet Magyarországon a fehérterror megtorlásai követtek, majd a Bethlen-féle konszolidációs politika (az arisztokrácia, a papság,a burzsoázia, a földbirtokosság megerősíti hatalmi hadállásait, vezető szerepét az országvezetésben), azután a fasizálódás évei Európa-szerte - szóval e terhes század közérzete nyomon követhető József Attila egész költészetében, csak éppen nem történelmi adatok szerint, hanem lírai képekben, hangulatokban és költői eszmékben. Azt, amit a történetíró így mondana: a fasiszta mozgalom kezdett lábra kapni, azt József Attila egy helyütt így írja meg: "uszulnak ránk új ordas eszmék". A fehérterror éveinek nyomott hangulatát pedig többek között így fejezi ki: "savanykás csend tölti szánkat", mely egyszerre láttatja velünk a megfélemlítettségben csukott, hallgató szájakat és a az éhséget. A lírai képekben és mögött tehát mindenütt személyes életrajz és történelem van. Így kell tehát olvasnunk ezeket a verseket. E zseniális költő minden sorából saját tiszta életének s a történelem mocska elleni harcnak erős és nemes indulata szikrázik. Nagy eszménye: a "dolgozó nép okos gyülekezetének" világa, a szocializmus, a kommunizmus csak a költő halála után lesz világerővé; a lírikus nem tudja kivárni: beleroppan az "otthontalan, csupa-csősz világ" temérdek terhébe, nyomorába.
Úgy olvassák tehát e könyv verseit, mintha közben egy rettentő korról szóló leghitelesebb és művészibb lírai képes történelemkönyvek egyikét lapozgatnák, úgy olvassák, mintha közben a költő és az ember verses életrajzát is izgalommal bújnák. Az adatokat, a tényeket képzeljék oda a gondolatok, képek, hangulatok - a lírai közérzet mögé. Nem lesz nehéz, csupán egy kissé oda kell figyelni a versek mögött torlódó életrajzra és történelemre. Az igazságban a szépségre s a szépség mögött az igazságra.
Vissza