Világirodalmi lexikon 18. (töredék)

Előszó

E kötet megjelenésével a Világirodalmi Lexikon törzsanyagának munkálatai befejeződtek. A továbbiak - a pótkötet vagy a sorozatot más szempontból kikerekítő kötetek megjelentetése - már a vállalkozás utóéletéhez tartoznak, s ilyen terveink megvalósulása a magyar könyvkiadás sorsának alakulásától függ. E mű a maga kb. 70 ezer címszavával, 14971 nyomtatott oldalt magába foglaló 18 kötetével így is a magyar irodalomtudomány legmonumentálisabb, közel 1500 munkatárs közös teljesítményévé sikeredett. Egyben a világ legnagyobb irodalmi lexikonává; olyan terjedelmű kézikönyvvé, amilyennel a legnépesebb nyelvterületek. leggazdagabb nemzetek sem rendelkeznek. A terjedelmi különbségek pedig minőségiekkel is párosulnak. A nemzetközi lexikográfiái hagyomány még mindig Nyugat-Európa- és Észak-Amerika központú, holott napjaink korszerű világképe már régóta más dimenziókat tükröz. Nemcsak azzal próbáltunk hát túllépni a szokványos kereteken, hogy a magyar olvasóközönség sajátos igényeihez igazodva, hazánk földrajzi fekvésének megfelelően a kelet-közép-európai irodalmakat jóval részletesebben tárgyaltuk, hanem az orientális magaskultúrák klasszikus értékeiről és Ázsia, Afrika, Óceánia, Dél-Amerika irodalmi életének modern törekvéseiről is igyekeztünk méltó képet nyújtani.
A hagyományos irodalmi lexikonok továbbá - ha ilyeneket egyáltalán felvesznek anyagukba - igencsak szűkmarkúan bánnak a műfajokról, versformákról, stilisztikai-retorikai vagy általános irodalomelméleti, esztétikai, szövegelméleti stb. fogalmakról szóló címszavakkal. Nehéz, lexikálisan jórészt feltáratlan és a fogalomrendszerek kiépítésekor igen bonyolult feladatokat támasztó anyagrész ez; közművelődési jelentősége viszont - nem utolsó sorban az oktatásban való hasznosíthatósága miatt - kiemelkedő. S ha e lexikon másfélszer-kétszer terjedelmesebb a reprezentatív külföldi irodalmi kézikönyveknél, fogalmi anyaga hatványozottan, tízszer-hússzor gazdagabb. Nem véletlen, hogy e címszóanyag nagyobb cikkeit, s mindenekelőtt Fónagy Iván lexikális esszéit a szakirodalom oly gyakran - s igencsak rendhagyó módon - a tudományos publikációkkal egyenrangúakként kezeli, az alapvető források közé iktatva hivatkozik rájuk.
A tudományos ranghoz pedig ebben az esetben különleges tudománynépszerűsítő hatásérték is kapcsolódik. A szakszerűséget mindig igyekeztünk közérthetőséggel párosítani, és szerzőinket nem tartottuk vissza attól - sőt, bíztattuk - hogy a lexikon nagyobb cikkeiben ne csak száraz adatokat-tényeket és lakonikus értékelő megállapításokat sorakoztassanak fel, hanem a jelentősebb művek vagy irodalmi jelenségek ismertetését esszéisztikusan színes, érzékletes jellemzésekkel szőjék át. Vissza