Előszó
Túl a második köteten, túl a hatvanon. És a verseiben élő Lőrincz Lajos ismét megújította önmagát: "Most, itt, így". E kötet - harmadik a sorban - folytatása-e az előzőeknek? A filozofikus gondolat talál-e arra utat tovább, amerre indult, vagy más medret keres magának? Eljutott-e a csúcsra, ahová az ember igyekszik, vagy meg-megtorpanással más ösvényeket kutat, elmegy-e a kisebb kaptatók felé, az enyhébb meredélyhez? Választ e sorok adnak, amelyek az érettebb költőt mutatják. A Nyugtalan nyugalomban és a Sakkfigurák éneke c. kötetek egyszerű, letisztult látását egy még egyszerűbb, de bonyolultabb költői világ követi most. A vers-füzérek áttételes üzenetét közvetítik a hétköznapokról a hétköznapoknak. Mert e könyv tíz fejezete tízféle megközelítése egy dolognak: mérni hétköznapjainkat önmagunkhoz és a világhoz.
A hang Lőrincz Lajos hangja, póztalanul szól arról, hogy "Ez az idő jutott nekünk,/ez a kor, s benne életünk/kiszakítva a nagy időből/emberöltőnyi vagy nyúlfaroknyi,/valamennyi, nem mindegy mennyi/magyar élet"!
A "nem mindegy" magyar életet dolgozza fel rímes gondolattal, szonettkoszorúval, vagy egyszerű, "hangsúlyos" sorokkal. Zaklatott világunk virrasztója a költő, aki e kötetben, a Világ-zűrben próbál rendet teremteni, jelenlétével és üzenetével. A történelemből tudjuk: szükségünk van a virrasztókra és a felszólításra, a "beszélj csak"-ra, hiszen a "süketnél is süketebb, ki csak saját hangját hallja".
Az Ormánság zárt világának megtartó ereje süt a sorokban: az értéktartó, az értéket létrehozó és az értéket becsülő költőé. Mert "Létezni emberül engedd!" csak Önmagad is.
Az érzések igaz szép sora minden új, ígéretes kapcsolatra áll: „Első szerelemhez visszaszüzesülve keressük egymást". És ez túlmutat egy egyszerű kapcsolaton: a befogadó érintetlenségét, az új iránti vágyat, de a hagyományos formák megőrzését és az értékes hagyományok továbbvitelét is tükrözi. Így jöhet létre az összhang a Világ-zűr és az értékek újra megvalósuló rendje között.
Vissza