Világ-virág

Előszó

Bevezetés
Többé nem lehet kérdés, vajon az agy modellezi-e a környezetét, vagy sem: kell, hogy modellezze." Dr. W. Ross Ashby
Néhány évvel ezelőtt Pállné Kovács Róza korondi (Corund) írókázó asszony az általa írókázott cseréptálról (1. ábra) elmondta nekem, hogy annak közepére az életet adó Napot mintázta, belső peremére pedig a cserelapit (cserfalevelet) és a hálót: az életet és a halált jelölő motívumokat. A Napból támadó „nyitó", illetve a Naphoz visszahajló „záró" tulipánok a tavasz és az ősz, a hajnal és az alkony képviselői. (Figyelemre méltó, hogy a motívumok és a belső „fehér" tér együttese ugyanakkor derékszögű osztást, egyenlő szárú keresztet alkot.) A cseréptál mustrája tehát nem öncélúan rendbe rakott hagyományos formák összessége, hiszen alkotója által számontartott, természetes környezetünkről, világunkról szóló hiteles üzenete van.
Ez az önmagában még egyedi esetként kezelhető adat akkor válik igazán lényegivé, ha alaposabban körültekintünk a régi kultúrák és a természeti népek műveltségében; s az egyenlő szárú keresztre szerkesztett rokon alakzatok számlálhatatlan sokaságára lelünk (pl 2., 252., 262. ábra). Ezek a ráismerések késztettek arra, hogy a Vissza

Fülszöveg

A régi kultúrák és a természeti népek műveltségében az elemi alakzatok megszámlálhatatlan sokasága van jelen. Egyebek között a kör, a négyzet, az átlósan osztott négyzet, az állókereszttel osztott négyzet, a kereszttel osztott kör, a lépcső és a spirál. Ezek az alakzatok meghatározó sorrendben egymásból következnek belőlük és általuk szerveződik számos fontos tagoltabb alakzat (pl. forgórózsa,
életfa, kentaur, az analógiásan összetett állat- és növényalakzatok). Mindezek pedig szerte a világon elterjedtek. Földrajzilag egymástól távol eső népek művészetében bukannak föl és gazdasági, társadalmi, szellemi változások ellenére évezredeken át fönnmaradtak. E fölismerések után keresni kezdtem - és meg is találtam a rendező elvet, egy olyan „logikai modell"-t, amely az egymástól térben és időben távol keletkezett
motívumok rendszerét, rokonságát és általános jelentés-tartalmát igazolja. Mindezek után képtelenségnek tűnt számomra, hogy a természetben élő - s annak benne is működő törvényét tiszteletben tartó - ember művészetét rendszertelen, primitív képzelgés, babonás félelem, vagy az ún. „díszítő ösztön" hozta létre és tartotta fönn folyamatosan, évezredeken át, alapjait tekintve változatlanul. Sokkal valószínűbb, hogy egymással szervesen összefüggő külső és belső kényszer alapozta, alakította e műveltséget: a megmaradás és a megismerés gyönyörű kényszere, valamint az érzékelés, az észlelés és a gondolkodás - az ember Teremtőjétől
kapott adottságai.
A logikai modell szervezése és alkalmazása döbbentett rá a négyzet őskori „megtalálásának" jelentőségére; de a modell tette lehetővé számomra - egyebek között azt is -, hogy a természetben élő ember miért rájzol, farag, sző vagy hímez lépcsőt vagy hármas levelet a spirál mellé; hogy a lépcső alak miért alkalmas a „kezdődik"
és a „bevégzett" jelölésére, hogy nemcsak a lépcsőnek, hanem valamennyi „megtalált" elemi alaknak és tagoltabb alakzatnak egyetemes jelentéstartalma van, s e jelek (képletek, motívumok) rendszert alkotnak. Vissza