Előszó
Részlet a tartalomból:
A magyar századelő sajtója, melynek a Világ egyik kiemelkedő jelentőségű orgánuma volt, rendkívül színes és gazdag képet mutatott. Hatását még olyan szigorú kritikusa, mint...
Tovább
Előszó
Részlet a tartalomból:
A magyar századelő sajtója, melynek a Világ egyik kiemelkedő jelentőségű orgánuma volt, rendkívül színes és gazdag képet mutatott. Hatását még olyan szigorú kritikusa, mint Szekfü Gyula is elismerte: "A budapesti sajtó - ezt be kell vallanunk - a hanyatló korban valódi nemzeti irodalomszámba ment; igyekezett is a nemzet minden szükségletét üzleti kulantériával kielégíteni... Ez abban áll, hogy a lap a magyar nemzetnek - egy szóval kifejezve - mindene legyen. Tanítója és papja, politikai főnöke és orvosi tanácsadója, minden szükségletének egyedüli kielégítője, kiben neki egyedül legyen bizalma".
A másik oldalon Biró Lajos is hasonló hatalmat tulajdonított a hírlapirodalomnak. "Egy magyar újság - írta 1908-ban - voltaképpen egyetlen olvasmánya, irodalmi, tudományos, jogi, gazdasági lektűrje volt az olvasójának."
1911 és 1920 között, a Világ "nagy évtizedében", összesen 258 napilap jelent meg az országban (ebből 212 volt magyar nyelvű), Budapesten 59 (ebből 11 német, 3 szlovák). Közülük az évtized elején a Pesti Napló és a Pester Lloyd volt a legrégibb, az 1910-ben indult Az Est és Világ a legújabb. A budapesti napilapok száma a következő években így alakult: 1911-ben 34, 1912-ben 32, 1913-ban 34, 1914-ben 31, 1915-ben 29. 3 Ebbe a széles és erős mezőnybe betörni s benne helytállni nem volt könnyű feladat. A szerkesztők és munkatársaik - akik közt ott voltak a kor legkiválóbb írói is - kitűnően értették a lapkészítés mesterségét és a vele járó kétirányú szolgálatot. Ügyesen, sokszor gátlástalanul szolgálták ki közönségük ízlését, szenzációéhségét és hazafias érzelmeit. Hazafias szólamokban és gesztusokban - igen csekély kivétellel - egymást licitálták túl a lapok, miközben éppen egymás hazafiságát vonták kétségbe. Itt kezdődött ugyanis a szolgálat másik része: az okét fenntartó vagy a mögöttük álló politikai pártok, irányzatok, érdekcsoportok kiszolgálása s ezek ellenlábasainak denunciálása és lejáratása.
A főbb politikai érdekcsoportok és napilapjaik az 1910-es években a következők voltak:
A kormányon levő Munkapárthoz, illetve ennek vezéréhez, Tisza Istvánhoz legközelebb Az Újság állott, de ez időben már a kormánypárt szilárd támogatójának számított az egyik legelterjedtebb és legtekintélyesebb lap, a Rákosi Jenő szerkesztette konzervatív Budapesti Hírlap is.
Vissza