Világ 1989. május-december

Előszó

Háromszor indítottak eddig lapot hazánkban Világ címmel. Először 1841. január 2-án, aztán 1910. március 30-án, majd 1945. május 14-én. Elődeink és a most, negyedikként első alkalommal megjelenő Világ között egyetlen közjós vonás biztosan kimutatható: mindegyik újság a magyar történelem olyan nehéz és szenvedélyes korszakában akart pártatlan tudósítója lenni a haza és a világ eseményeinek, amikor a régi és az új erők békés, de nehezen áttekinthető csatározásainak színterévé kezdett válni az ország. A több évtizedes látszategyetértés és helybenmenetelés után ma ismét válaszúton állunk. A Világ szerkesztősége független, progresszív, a szó eredeti értelmében polgári lapot kínál Önnek. A heti lapkészítés gyakorlatában szeretnénk mellőzni minden, az előbbi kijelentéshez hasonló címkézést, leegyszerűsítő politikai deklarációt - mégis, az első lapszám beköszöntőjében illő számot adni hovatartozásunkról. A Világ-ot az UNIÓ Lap- és Könyvkiadó Kereskedelmi Kft. adja ki, egy olyan vállalkozás, amelynek tulajdonosai vállalatok, bankok, intézmények lévén, nem tartoznak mozgalmakhoz, s lapunkkal kapcsolatban csak a szerény nyereségesség követelményét állították fel. Függetlenségen ezért elsősorban a mindenkori kormányzati és hatalmi politikától való függetlenséget értünk, de hasonlóképpen a többi párttól, érdekcsoportosulástól való következetes távolságtartást is. Azért sem válhat a Világ egyetlen mozgalom szócsövévé, mert munkatársaink többsége egy-, másfél évtizedes újságírói gyakorlata alatt megismerhette, milyen tájékoztatás születik egy politikai párt naponta változó féligazságainak kényszerű hangoztatásából. Hiányzik a címlapról a mostanában túl sokat használt, s így tartalmában kissé elbizonytalanodott "független" jelző: szeretnénk, ha pártatlanságunkat az Olvasó főként lapunk szellemiségéből érezné. A progresszió hasonlóképpen nehezen értelmezhető fogalomnak tűnhet, hiszen jószerével minden csoportosulás haladónak tekinti magát. Pedig a francia forradalom két századik évfordulója előtt néhány héttel megjelenve adódik a mérték: progresszív magatartás, mindazon politikai szabadságjogokhoz és emberi értékekhez való ragaszkodás, amelyeket az emberiség történelme során létrehozott. Üdvözlendő tehát minden változás, ami a polgárt jogaiba visszahelyezi, s az államot nem feletteseként, hanem szolgájaként kezeli. Azt a polgárt, aki nem egy társadalmi réteg tagjaként értelmezhető; lehet munkás, lehet középosztálybeli, bármilyen származású és nemű. Nevének nem alkalmas a kissé alattvalói ízű magyar állampolgár kifejezés, hanem inkább a francia szó: citoyen. Aki a maga erejéből és munkájával lett egyén, a történelem legfontosabb szereplője és formálója. Vissza