VIII. Esztergomi Fotóbiennálé

Előszó

Az esztergomi fotóbiennálé a kreatív és experimentális fotográfia hazai fórumaként 1978-tól napjainkig emlékezetes kiállításokon mutatta be a fotográfusok és képzőművészek munkáit. Eddigi kiállításainkon döntő többségben fekete-fehér képeket láthattunk. Színes anyagra készült kép igen kevés volt és az sem a „tökéletes színvisszaadás" ábrándképében keletkezett. Sok volt viszont a képekre utólagosan felvitt, színezési eljárásokkal készült alkotás. A biennálé művészei tehát a fotográfiai színeket, színezékeket és színes anyagokat eddig is nagyon tudatosan, koncepciójuk megvalósításának függvényében alkalmazták. A fotográfiai színekről való gondolkodás egyidős a fotografálással. Elterjedt a daguerro-tipiák, majd az üdvözlőlapok utólagos színezése. a színes technikák melleit mindig is létezett a színezett fotók iránti vonzalom. Mára, amikor a reklámokban a „tökéletes színhűséget' hangsúlyozzák, a művészek egyre elégedetlenebbek az anyagokkal, a harsogó színek élénkségével. Egy szokványos reklámképhez is színszűrők, derítők, lámpák stb., tucatjai szükségesek, - nem is szólva az effektusokról, szakmai fogásokról, - hogy az eltervezett színek jelenjenek meg a képen. Mennyivel nehezebb, bonyolultabb és reménytelenebb ezt elérni egy autentikus, művészi fotográfián!
Ezért is sok művész csak a fekete-fehér fotográfiát szereti és ismeri el, mivel ebben teljesen ura a folyamatnak, maradéktalanul megvalósíthatja elképzeléseit. Mások a színes anyagokkal manipulálnak - pl. monochrommá redukálva a színorgiát, - vagy fekete-fehér képeiket színezik utólag . Kiállításunk ezeknek az alkotóknak a munkáit mutatja be. Szinte minden lehetséges technikát és azok kombinációját láthatunk cibachrome, polaroid, xerox, video-eljárások ötvöződnek a már hagyományos módszerekkel mindezekről Fábián László szakíró és három zsűritagunk véleménye olvasható a továbbiakban. Vissza