VII. Országos Népművészeti Kiállítás

Előszó

Az Országos Népművészeti Kiállítás megrendezésére immár hetedízben kerül sor. Nem véletlenül nyert ehhez jogot 1973-ban Nyíregyháza, hiszen Szabolcs-Szatmár gazdag népművészeti hagyományokat őriz. Gondoljunk csak a paszabi szőttesekre, a beregi keresztszemes hímzésekre, a matolcsi fazekasokra, a fehérgyarmati faesztergályosokra, a szatmári fafaragókra, a szatmárcsekei református temető fejfáira, a kis templomok festett kazettás deszkamennyezeteire, történeti hímzéseire. De gondolnunk kell itt azokra is, akik népművészeti szakkörökben tevékenykednek, akik az ősi hagyományokat nemcsak megőrzik, hanem szívvel-lélekkel, nagy szakértelemmel tovább is fejlesztik. Visszatekintve az elmúlt kiállításokra, örömmel tapasztalhatjuk, hogy egyre színvonalasabb népművészeti alkotásokkal találkozhatunk. Ez így van rendjén, hiszen szocialista társadalmunk fejlődésével egyidejűleg népünk művészi ízlése is pozitív változásokon megy át. Ezért is egyet kell értenünk a szervezőkkel, akik újabb népművészeti szakágaknak, sőt kísérleti munkáknak is helyet adnak. A „mezőny" egyre szorosabb, sok esetben egy-egy rangosabb helyezés több éves áldozatos munkát takar. Érthető tehát a hullámzás: a legjobbak is tartanak szünetet, hogy egy újabb - négy-hat éves - nekifutással ismét a csúcsra kerüljenek. Ugyanakkor újabb és újabb, eddig kevésbé ismert alkotók szereznek kellemes meglepetést számunkra - szemgyönyörködtető műveikkel. Minden elismerést megérdemel a „Váci Mihály" Megyei és Városi Művelődési Központ, mely intézmény, rendszeresen helyt ad a kulturális-művészi életünkben jelentős népművészeti seregszemlének, és megérdemelnek azok, akik ezt a kiállítást megalkották. Vissza