VII. Országos Alkalmazott Grafikai Biennálé - A fény

Előszó

A fény varázslat, még akkor is ha magyarázható. Gyakran gondolunk arra, hogy a tűz, a gyertyák fénye, a napfelkelte, és a napnyugta vagy a csillagos égbolt csodálatos, jóllehet egyik sem természetfeletti. Az, hogy a fény jelensége mögött fizikai, ok-okozati összefüggés van, semmit sem von le abból a következtetésből, hogy mindaz ami magyarázható, - a jelenségek és a világegyetem mindenestől szívszorítóan bámulatos, és bár időnként a természet és a kiszámíthatatlan végzet megdöbbentően kegyetlen, mégiscsak elbűvölő és gyönyörű; - megrendítő, hogy a lelkünk mélyén mindig érezzük, hogy amit észlelünk az egyetlen lehetőség a milliárd között, - a fehér lehetne fekete, a sima lehetne kérges, - a szeretet ellenséges, és az ölelésben és a legbékésebb nyugalomban mindég ott szunnyad az elszakadásnak és a föld dübörgő széthasadásának magva.
A fénnyel együttjár az árnyék - akár csodának, akár fizikai jelenségnek tekintjük Gyakori az, hogy két ellentétes tényező formálja a jelenségeket. A gravitációval és szabadeséssel szembenáll a súrlódás, - a mágneses mezőben a pozitív és a negatív sarok, - a hideggel szemben a meleg - és bennünk a változás határozott igényével szemben az, hogy minden maradjon, ahogy volt.
Nem véletlen a fény és a látomás összefonódása, ami azért annyira megkapó, mert maga a látomás és a valóság is közel állnak, és ebben a közelkerülésben különös, hogy nem tudjuk, hogy valami óriásivá növekedett vagy óriási módon csökkent; - fedésbe kerülve a fény, a látomás és a valóság összegeződik, mint ahogy a spektrumban a különböző színek fehérként mutatkoznak. A legkiválóbb elmék is hivatkoznak arra, hogy a magyarázatok nem képeznek végleg lezárt keretet, - valószínűleg annak tudatában, hogy ha egy gondolatot zárt keretek jellemeznek, akkor mindazt, ami a behatárolt gondolat jegyében jött létre, azt magát is a behatároltság és a korlátok fogják jellemezni. Vissza