Viharfelhők a Panka-tó felett

Előszó

Néhány évvel ezelőtt rám csörgött valaki és arra kért, fogadjam őt és dedikáljam neki az akkor megjelent Álmomban pisztrángot fogtam c. könyvemet. Így ismertem meg Kató Bélát és feleségét, Erikát, akik Magyarországról mentek ki szerencsét próbálni az USA-ba. Katóék a szabadságukat töltötték akkor Pesten, s szerét ejtettük, hogy lemenjünk együtt Ráckevére. Béla ugyanis itt szolgált rendőrként hajdan, s a Ráckevei Duna-ág volt a kedvenc horgászvize. Most építkezési vállalkozó New Yorkban, s ha ideje engedi, a New Yorkhoz közeli számtalan tavak valamelyikén horgászik, évente egyszer pedig elutazik Floridába, s bérelt hajón kimegy a floridai tengerszorosba a Key West-i térségbe, oda ahol hajdan Hemingway is horgászott. A fáma szerint ez a táj és az itt élő emberek ihlették Az öreg halász és a tenger c. Nobel-díjas opusát. Minden író embernek van egy írói eszményképe, akihez ha nem is tud felnőni, szeretne hasonlítani hozzá, szeretne maga is valami olyat alkotni, ami maradandó nyomot hagy az olvasókban. Nekem Hemingway az eszményképem, ezért mondtam Bélának, boldog volnék, ha egyszer vele tarthatnék s leróhatnám kegyeletemet a Key West-i remete házánál, annál a háznál, ahol a nagy író élt és alkotott élete utolsó éveiben. - Ezen ne múljon, a vendégem vagy. Gyere el New Yorkba, s onnan majd együtt repülünk el Floridába - mondta Béla olyan nemes egyszerűséggel, mintha én invitálnám meg egy horgász kiruccanásra a Hármas-Köröshöz. Nem voltak - és nincsenek - illúzióim, én már nem fogok eljutni Floridába. Vissza