Vihar Palesztina felett

Előszó

Részlet a könyvből:

"Lolard B. Irminnek, a Judea-i (Délpalesztina) közigazgatási titkos szolgálat legfontosabb emberének, ma európai napja volt. Igy nevezte azokat az állapotokat, amelyek időről-időre meglepték; ilyenkor szíve nehezen dobogott mellkasában, verejtékrohamok környékezték, hajlamos volt renyhe töprengésekre s csudálkozott mindenem, Jeruzsálem városán, az országon és önönmagán, ami csak megesett vele vagy őt illette.
Nem is sejtve, hogy a mai csütörtök különös napnak számít, mert a sors egykedvü pillantása egyik barátjára tévedt s vele együtt sokezer ember életében változást indított meg, a késő délelőttön a Musara-i ház leghüvösebb helyiségében üldögélt. E házat jó pénzért Achmed Khouzy effenditől bérelte. Valóban szép ház volt, szélesen boltozott előcsarnokkal, amelyet szökőkút frissített, ritkaság a világ e legviszályszegényebb hegyi városában. Alacsony zsámolyon kuksolt, a pipa nem ízlett neki, keze alácsüngött fehér nadrágba bujtatott combjai között és kipirult arcából, amelyen vörösesszőkén konyult le bajsza, két szeme gondolatterhesen, kétségtől feltüzelve pillantott ki. Megtébolyodott? Kétségtelenül. Ennek az istenektől elhagyott városnak kövei között csakis egy tébolyodott játszhatta öt esztendőn keresztül az S. S.-embert (Secret Service); csakis egy tébolyodott csünghetett azokon a szálakon, amelyek a zsidók és arabok, britek és muzulmánok, minden árnyalatú megkereszteltek, koptok, abesszíniaiak, protestánsok, rómaiak, görögök között s ezenfelül mindama népek konzulátusai között szövődtek, amelyeket a bábeli toronyépítkezés a meghasonlásnak oly állapotában hagyott hátra, ami még a kutya- vagy lófajtákat is megszégyenítette volna." Vissza