Vihar készül

Előszó

Szerzőtől bizonyára elég szokatlan, hogy a titkárnőjét kéri meg: írjon előszót új könyvéhez. William Gallacher megtette, talán mert úgy érezte, hogy nemcsak a legépelésért, hanem bizonyos mértékben magáért a könyvért is viselnem kell a felelősséget. Abban ugyanis, hogy e kötet megjelent, valószínűleg része van az én 1943-ban megkezdett, kitartó unszolásomnak. Mindig elragadtatással hallgattam azokat a politikai adomákat és visszaemlékezéseket, melyeket olykor az Alsóház terraszán, szünetek alatt ki lehetett szedegetni Gallacherból és egyre szilárdabbá vált meggyőződésem, hogy nagyrészüket nyilvánosságra kell hozni. Így hát síkraszálltam az ügyért olyan ifjabb elvtársak érdekében, akik, mint jómagam is, a huszas és a harmincas évek elejének történelmét - különösen a munkásosztályét - leginkább csak kézikönyvekből ismerik.
A kézikönyvek köztudomásúan unalmasak, Willie Gallacher viszont köztudomásúan színes előadó. A parlamenti képviselők egyik életrajzírója 1945-ben azt írta róla, hogy "vitriolos a tolla". Ez nem a megfelelő jelző. Nyers, szókimondó - az igen; és szellemessége olykor kíméletlen. Dehát ő a pörölyt választotta fegyveréül. Aki olvasta "Clyde-i lázadás"-át, emlékezhetik, milyen eleven képet festett az 1914-18-as háborús évek baloldali mozgalmának nemcsak eseményeiről, hanem szelleméről is. Ez a könyv ott kezdődik, ahol a "Clyde-i lázadás" abbamaradt - a Nagybritanniai Kommunista Párt megalakulásánál, 1920-ban - és folytatódik tizennyolc küzdelmes esztendőn át 1939-ig, amikor Anglia belépett a háborúba. Vissza