"Vihar és vész közepette"

Előszó

Tisztelt Olvasó!
A 20. század az emberiség történelmének egyik legsötétebb időszaka, amikor milliók pusztultak el a diktatúrák kegyetlen és embertelen rémtettei miatt. Radnóti Miklós szavaival élve: „Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra..."
Az elmúlt évszázad megtanított bennünket arra, hogy milyen fájdalmas tragédiáknak kell bekövetkezniük ahhoz, hogy ráeszméljünk, ennek soha többé nem szabad megtörténnie. A jelen elsődleges feladata, hogy segítsen feldolgozni és a fiatal generációk számára is megértetni a múlt tragikus eseményeit, és méltóképp emlékezni az áldozatokra.
A történelem legpusztítóbb vihara Magyarországot sem kímélte. 1944-ben végleg lezárult egy korszak. Ami ezek után következett, az szörnyűségében, értelmetlenségében és súlyosságában megrendítő volt. A magyarországi Holokauszt nem a magyar ajkú zsidó közösségek belügye csupán, hanem a magyar nemzet egészének sorstragédiája.
Komoly felelőssége van a mai kor emberének. Ezen könyvvel emléket állítunk a hódmezővásárhelyi zsidó közösség előtt. Emléket állítunk életükről és szenvedéseikről egyaránt. Hódmezővásárhely városa pótolhatatlan veszteségeket szenvedett a Holokauszt során, amely közös tragédiánk.
A történelmi traumák feldolgozása, az áldozatok emléke előtti méltó főhajtás, és annak biztosítása érdekében, hogy a kirekesztés, a megkülönböztetés és a gyűlölet ne nyerjen többé tért Magyarországon, beszélnünk kell nemzetünk sorscsapásairól.
A jövő útja is ebben keresendő. Az egymás iránti kölcsönös tisztelet és megértés alapvető emberi magatartás, mert ez az ország mindannyiunk számára egyazon hazát jelenti. A közös nemzethez való tartozás és az egymás iránt érzett szolidaritás érzése erősebb bármely elnyomó rendszer zsarnokságánál. Vissza