Vihar az akváriumban

Előszó

Részlet a könyvből:

Az újságíró jó tizenegy óra tájban ébredt. Első dolga volt hosszasan Köhögni, aztán az orrát fújta, elhasznált egy egész zsebkendőt, közben nagyokat prüsszentett. Előbb valami általános rossz érzése volt, később lassankint ráeszmélt, hogy a feje fáj és a gyomra émelyeg. Felhajtott egy nagy pohár vizet, bevett egy aszpirint és fejét visszahajtva a párnára, hangosan így szólt:
- Szamár vagy! Aztán szavak nélkül ilyeneket mondott önmagának:
- Szamár vagy. Mindig szamárságokat csinálsz. Miért jöttél ide ebbe az istenverte házba? És ha már idejöttél, mibe keveredtél bele mindjárt első nap? Pihenni akartál, kitisztítani szervezetedből a sok alkoholt, koffeint, nikotint és mindenféle más mérget, kitisztítani lelkedből a léhaságot, cinizmust, gyűlölködést és görcsös emberszólást. El akartál egy időre szabadulni a szerkesztőség verejték-, papír-, nyomdafesték- és gonoszság-szagú levegőjétől. A féltékeny, irigy kollégáktól, akik szüntelenül csámcsogva rágják egymás máját, ülnek a kávéházban vagy a klubban és lesik, mikor mondhatnak valakiről valami disznóságot, önmagadtól, aki magad is cselekedted évek óta, amit a többiekben útálsz. És dolgozni akartál, nem riportot, nagyképű okoskodó
Az újságíró jó tizenegy óra tájban ébredt. Első dolga volt hosszasan Köhögni, aztán az orrát fújta, elhasznált egy egész zsebkendőt, közben nagyokat prüsszentett. Előbb valami általános rossz érzése volt, később lassankint ráeszmélt, hogy a feje fáj és a gyomra émelyeg. Felhajtott egy nagy pohár vizet, bevett egy aszpirint és fejét visszahajtva a párnára, hangosan így szólt: - Szamár vagy! Aztán szavak nélkül ilyeneket mondott önmagának : - Szamár vagy. Mindig szamárságokat csinálsz. Miért jöttél ide ebbe az istenverte házba? És ha már idejöttél, mibe keveredtél bele mindjárt első nap? Pihenni akartál, kitisztítani szervezetedből a sok alkoholt, koffeint, nikotint és mindenféle más mérget, kitisztítani lelkedből a léhaságot, cinizmust, gyűlölködést és görcsös emberszólást. El akartál egy időre szabadulni a szerkesztőség verejték-, papír-, nyomdafesték- és gonoszság-szagú levegőjétől. A féltékeny, irigy kollégáktól, akik szüntelenül csámcsogva rágják egymás máját, ülnek a kávéházban vagy a klubban és lesik, mikor mondhatnak valakiről valami disznóságot, önmagadtól, aki magad is cselekedted évek óta, amit a többiekben útálsz. Vissza