Vihar

Fülszöveg

A szocialista realizmus legjellemzőbb vonása, hogy az anyagot azon melegében dolgozza fel, és nem vár arra, hogy "bizonyos távlatból" írjon, amire olyan gyakran hivatkoznak a burzsoá irodalmi körök.
a szerzőnek nagy segítségére van marxista-leninista felkészültsége, mely biztosan irányítja munkáját é lehetővé teszi számára, hogy a legnagyobb zűrzavarban is helyesen ítélhesse meg az eseményeket, problémákat, embereket és nemzeteket.
Erenburg nagy író. A "Vihar" című regényét két évvel a háború után írta, művészi szempontból is érett, teljes mű, nagyvonalú felépítésű, a problémák egész sorát tömöríti s természetesen összefügg az elmúlt háborúval.
Mennyire figyelemreméltó műről van szó, bizonyítja a rendkívül élénk vita, ami a Vihar megjelenése után megindult a szovjet írók és kritikusok soraiban. Egyik-másik kritikusa az egekig magasztalta, mások viszont azzal vádolták, hogy pozitív hősei nem felelnek meg a szocialista realizmus követelményeinek, s voltak olyanok is, akik szemére vetették Erenburgnak, hogy francia típusai élőbbek, igazabbak, mint a szovjet emberéi. Mintegy válaszképpen a heves vitákra Sztálin-díjjal tüntették ki.
A regény tárgya a Szovjetunió és a többi haladó nemzet harca a fasizmus ellen. Három hatalmas folyamban hömpölyög az események történelemformáló áradata. Az egyik színtér: a Szovjetunió, a másik: Franciaország, s végül: Németország és a német frontok. Erenburg itt megmutatja, mily kitűnően ismeri Európát és tájékozottsága valósággal csodálatba ejti az olvasót. Eleven képet fest a francia kommunisták földalatti mozgalmáról, a kollaboránsokról, az árulókról, és a hitleri Németország "felsőbbrendű emberéről".
Erenburg helyesen és világosan látja e háborúban a Szovjetunió vezető szerepét, mely a haladó emberiség reménysége és sziklavára. Leleplezi a nyugati imperialisták mesterkedéseit és könyörtelenül, történelmi hűséggel tárja fel igazi mivoltukat.
Megkapó része a regénynek a főhős Szergej Vlahov és a fiatal francia leány, Mado szerelme. Mado szimbolizálja a haladó francia értelmiség viszonyát a Szovjetunióhoz, melyben példaképét látja, és mely segíti harcukat a bomladozó francia társadalomban.
A Vihar értékes mű. Nem valami katonás-, háborús tucatmunka. Az olvasó érzi, hogy Erenburg a sajtá élményeit dolgozza fel és éppen ez biztosítja a regény cselekményének sokrétűségét. Vissza