Előszó
Részlet a könyvből:
"Nyugat-Florida, június 5-e, 14.30
Hagyományos temetés volt. Némelyik gyászoló ugyan zöld, műszálas golfnadrágban jelent meg, a többség azonban feketét viselt a floridai...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Nyugat-Florida, június 5-e, 14.30
Hagyományos temetés volt. Némelyik gyászoló ugyan zöld, műszálas golfnadrágban jelent meg, a többség azonban feketét viselt a floridai délután párás hősége ellenére is.
Sue Conway tisztán hallotta, ahogy tőle öt sírral arrébb a lelkész a jól ismert szavakat zengi:
- Porból vétettünk, és porrá leszünk...
Sue elkapta a tekintetét, és az idegen sírjára helyezett virágokat bámulta, hogy elrejtse ingerültségét. Ennek az átkozott temetésnek mindjárt vége, és még mindig nem látta azt a személyt, akit elő akar csalni.
A lelkész hátralépett, hogy a gyászolók elbúcsúzhassanak a halottól, és lassan elszállingózhassanak. A tömeg még mindig döbbent hitetlenkedéssel állta körül a sírt, és Sue tökéletesen ki tudta venni zaklatott morajukat a fülhallgatón keresztül, amely a lehallgatókészülék jeleit vette.
- Eddig olyan biztonságban éreztem magam - mondta egyikük.
- A közösség már soha nem lesz a régi - tette hozzá egy másik.
- Eddig sosem zártam kulcsra az ajtókat, de az biztos, hogy most már fogom.
A környezetükben eddig soha senkit nem gyilkoltak meg. Főleg nem ilyen kegyetlenséggel - ezt fel sem tudták fogni.
Nem ez volt az első gyilkosság, amelyet Sue elkövetett, de jóval nagyobb örömét lelte benne, mint a korábbiakban."
Vissza