Vígjátékok

Fülszöveg

Caragiale írói tehetsége olyasmit ragadott meg a 19. század utolsó negyedében, aminek valódi ideje csak később jött el, amikor az irodalom előbb a szürrealizmus, majd az abszurd költészetével az övéhez hasonló életérzést mintegy kiélezve formába öntötte és filozófiával körítette. Azóta olyan híre van, mint aki előfutár volt, holott ő
nem tett egyebet, mint pompás neveket talált ki hősei számára, és hol nagyképű vagy dagályos, hol meg az értelmetlenséget súroló szavakat adott szájukba. Talán egyedüli titka az volt, hogy tudta: minden azon múlik, milyen játéknak nyit teret a nyelv az irodalmi szövegben. Fordulatai mindmáig közszájon forognak, színdarabjain szemmel láthatóan nem fog az idő. A legrománabb valamennyi román író közül, s talán a legnépszerűbb is, jóllehet igazán nem bánt kíméletesen honfitársaival. Kacsir Mária képzett bölcsészként lett fordító, színikritikus és a színház szerelmese. Évtizedeken át olvasta és hallotta e replikákat, mielőtt rászánta volna magát, hogy... Tovább

Fülszöveg

Caragiale írói tehetsége olyasmit ragadott meg a 19. század utolsó negyedében, aminek valódi ideje csak később jött el, amikor az irodalom előbb a szürrealizmus, majd az abszurd költészetével az övéhez hasonló életérzést mintegy kiélezve formába öntötte és filozófiával körítette. Azóta olyan híre van, mint aki előfutár volt, holott ő
nem tett egyebet, mint pompás neveket talált ki hősei számára, és hol nagyképű vagy dagályos, hol meg az értelmetlenséget súroló szavakat adott szájukba. Talán egyedüli titka az volt, hogy tudta: minden azon múlik, milyen játéknak nyit teret a nyelv az irodalmi szövegben. Fordulatai mindmáig közszájon forognak, színdarabjain szemmel láthatóan nem fog az idő. A legrománabb valamennyi román író közül, s talán a legnépszerűbb is, jóllehet igazán nem bánt kíméletesen honfitársaival. Kacsir Mária képzett bölcsészként lett fordító, színikritikus és a színház szerelmese. Évtizedeken át olvasta és hallotta e replikákat, mielőtt rászánta volna magát, hogy jeles, ám mindenkor vitatott előzmények után a színművek újrafordításával kísérletezzék. Jártas volt a román szépirodalom tolmácsolásában, de azt is tudta, hogy ami ezúttal vár rá, az minden másnál nehezebb, az maga a lehetetlen megkísértése. Nem bátorsága érdemel dicséretet, hanem az eredetit nyelvünkön új játékra invitáló képzelete és tehetsége. Hamarabb búcsúzott tőlünk, hogysem e kötet megjelenését megérte volna. Színházainkon a sor, hogy Caragiale frissen szabott magyar jelmezét meghordozzák előttünk.
Horváth Andor Vissza