Vigilia 2009/4

Előszó

Részlet a könyvből:
Lukács László - A teljesség fényében
Mi lesz holnap? Egy év, tíz év múlva? Háromezerben? Ki-ki életkora, alkata, szakmája szerint tesz fel ilyesféle - végül is teljesen haszontalan - kérdéseket. Hiszen egyetlen igazán fontos kérdésünk lehet: mi történik a halálban? s ebből mi következik az életünkre?
Miután a Názáreti kivégzése véget ért, holttestét szabályosan eltemették, és a sírjához őrséget állítottak, nehogy még holtában is felfordulást okozzon - egyszerre, mindenki számára teljesen váratlanul, kiálltak tanítványai az emberek elé a hírrel: „Jézus él, a Mindenható feltámasztotta a halálból." A kijelentés őket magukat is sokkolta, ők is csak lassan fogták fel, hogy valami egészen új, nem evilági valóság sejlik föl előttük.
Hogyan élhet az, aki meghalt - igazán és teljesen; tehát nem csupán kómából, tetszhalálból került vissza az életbe? Élet és halál - ha mindkét valóságot földi értelemben vesszük - valóban egymást kizáró fogalmak. Minden földi életet lezár a halál, ahonnan nincs többé visszatérés ebbe a világba. Jézus feltámadásának hite mégis makacsul tartja magát immár kétezer éve. Olyan erővel, hogy kinőtt belőle a kereszténység, amely úgy tesz tanúságot erről a tényről, hogy próbálja vállalni annak minden következményét. Vallja, hogy Jézus él - immár nem a földi halandók életével, hanem az Isteni Öröklétben. Vallja, hogy ez a másik „létforma", másik „világ" nem pusztán mennyiségi mutatóiban különbözik az ideátitól, hanem tartalmában, lényegében is. Amit földi életünkben csak kóstolgatunk, az odaát teljesség: a szeretetben-lét tökéletessége. Vissza