Vigilia 1968. január-december

Előszó

Részlet a januári számból:
EMBERRÉ VÁLÁS ÉS TEREMTÉS
Ha megkérdezzük egy hívő kereszténytől, hogy mit tanít az egyház az ember teremtéséről, azt válaszolja, hogy az ember testből és lélekből áll; a test fejlődés eredménye is lehet, a lelket azonban közvetlenül teremti Isten. A Humani generis enciklika kijelenti, hogy a fejlődéselmélet nincs ellentétben a katolikus hittel, feltéve ha elfogadjuk a lélek közvetlen teremtését. Ne gondoljuk azonban, hogy ily egyszerűen megoldható a kérdés azzal, hogy az ember teste állattól származik, lelke pedig közvetlenül Istentől.
Nem fogadja el ezt a megoldást a természettudomány, azt állítja, hogy a test "hominizálódása" és a pszichikai viselkedés fokozatos humanizálódása együtt hozták létre az embert. Ma már egyre inkább a lelki törzsfejlődés felé fordul a természettudósok figyelme. Arra hivatkoznak, hogy a pszichikai viselkedés mintái is átmenetet alkotnak és fejlődési sorba állíthatók. Kérdezhetjük ugyan, hogy a paleontológusok ásója és lapátja hogyan tárhatja föl a régészeti leletek lelki tulajdonságait? A módszertani vitánál sokkal fontosabb azonban, hogy a teológus saját teológiai feltételei alapján sem nyugodhat bele az ember kettéosztásába. Katolikus teológusok között is terjed az a felfogás, hogy az ember ilyen megosztása - ami alapjában véve arra az igaz tényállásra utal, hogy egyrészt természeti lény az ember, másrészt nem vezethető vissza teljesen a természetre - nem elégséges és nem kielégítő. Vissza