Előszó
REMENYIK SÁNDOR: MÁSNAK NEM FÁJNI
Egy szikra kell csak, egy ütés csupán,
Mint a bomba a robbanás előtt -
De eleven és érző lövedék - :
Hogy szertevetődjék a mindenség,
Az a kis minden,...
Tovább
Előszó
REMENYIK SÁNDOR: MÁSNAK NEM FÁJNI
Egy szikra kell csak, egy ütés csupán,
Mint a bomba a robbanás előtt -
De eleven és érző lövedék - :
Hogy szertevetődjék a mindenség,
Az a kis minden, aki én vagyok -
S bennem a békességes csillagok
Fénye kihunyjon s szilánkká repedezve
Repüljenek az űrbe szerteszét:
Én eleven és érző lövedék:
Jaj, senkinek fájni nem akarok.
Ó Uram, adj valami balzsamot,
Mely szünteti e kifeszített kínt -
Ó add a régi balzsamot megint.
Adj fenyves-erdőt, vagy morfium-mámort,
Órákat adj, vagy egy pillanatot,
Amely késlelteti a robbanást.
Mert én: eleven érző lövedék
Készen valami szörnyű repülőben.
S talán már a föld felé repülőben:
Jaj, senkinek fájni nem akarok -
Azért Uram, ha úgy végeztél rólam,
Hogy végzésedből mégis robbanok:
Hadd vetődjem az űrbe szerteszéjjel -
A kis mindenség, aki én vagyok
Szakadjon millió szilánkba széjjel--
(Úgyis széttéptem én már magamat!
De robbanásom senkit se sebezzen!)
Nekem ezt az egy irgalmadat add!
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal