Vigilia 1940. október

Előszó

Részlet:
"A magyar népművészet tarkaságát, rendkívüli változatosságát és eredetiségét annak a sok keleti néptörzsnek is köszönhetjük, amely a magyar honfoglalás után nálunk hazát nyert. Ezek a törzsek, bár fegyverrel indultak hazánk ellen, bölcs politikát folytató Árpádházi királyaink megértése folytán rendre otthont nyerhettek a Kárpátok övezte országban. A nagy keleti népvándorlás utóhullámai mindig Magyarország erején törtek meg, de aki ezekből a nomád népekből megmenekült az öldöklő csaták után és felvette a keresztséget, az Hungária védelme és anyai palástja alá került. Az előbb még vad népek sorra letelepültek. Az Árpádok, különösen Szent László és Könyves Kálmán még a mohamedán izmaelita falvakat is megkeresztelték, de falvaik felét magyar falvak lakosságával cserélték ki és megtiltották, hogy ezek az izmaeliták egymást között házásodjanak. A végvári életre rendelt magyarság örökösen fogyott a rettentő csatákon, míközben Európa bástyája volt nyugat felé. A fogyó magyarság népi erejét azonban a tudatos faji politikát űző Árpádok a keleti néptöredékek beolvasztásával állandóan erősítették és napkelet népének magyarsága, arcának barnasága, művészetének pompája nem halványulhatott el a sok nyugati vérelem beszivárgása közben sem az okos telepítések folytán. Erdély magyarságának még tarkabb az arca, mint az anyaországénak. A hegyes völgyes táj számtalan apró medencére, völgységre, folyómentére oszlik s csak az tudja, mennyi külön pompája, színe, íze van a bihari, szilágysági, kalótaszegi, mezőségi, torockói, udvarhelyi, háromszéki, csiki, brassói csángó és végül a moldovai magyarság népművészetének, beszédének, jellemének, aki járt ezeken a vidékeken.."
Vissza