Előszó
Részlet:
"Két család érkezett meg ugyanazon a napon Eisenachba, ezerkétszázhuszonhét novemberében: a leszegényedett Verkund grófok Bambergbe utaztak és csak egyetlen éjszakát akartak itt tölteni,...
Tovább
Előszó
Részlet:
"Két család érkezett meg ugyanazon a napon Eisenachba, ezerkétszázhuszonhét novemberében: a leszegényedett Verkund grófok Bambergbe utaztak és csak egyetlen éjszakát akartak itt tölteni, a Hallen család pedig a kitzingeni apátság felé tartott (nyolc napi kocsiútra innen). A Hallen család rendkívül gazdag volt. Hallen Jánosné megkérte férjét, hogy két napig időzhessenek Eisenachban. Férje nem szívesen egyezett bele, mert ellenségét itt gondolta találni a Wartburgban, Eisenach fölött. Az aszszony azonban ismerte a helyzetet, éppen ezért erőszakolta ki a hosszabb pihenőt; Hallenné a látszatát is el akarta kerülni annak, hogy férjét bizonyos dolgok feszélyezhetik. És kiséretük az egész úton, Eisenachig, ezen a témán rágódott és sugdolódzott. Az asszony mindent érzett és látott - dühhel teIítetten, idegesen és elszántan érkezett meg Eisenachba. A Hellengraf fogadó udvarában rakták ki azokat a ládákat, amelyekre e két nap alatt szükségük volt; a takarókat, szőrmét, egy-két otthoni főzőedényt, a ritkább fűszereket, a család védőszentjének a képét. Ugyanekkor fordult be a nyitott kapun kissé szegényes, fa-fedelü utazószekerével a két Verkund testvér és az egyiknek a menye, Verkund Ilse. Hallen János kiszállt, nagyokat nyelt, ahogy a feleségére nézett, azután otthagyta a kocsikat és közömbös arckifejezéssel sétált be az ivóba. Hallenné tovább ült az első kocsin, a széles medvebőrt egészen az álláig húzta és úgy figyelte, mit és hogyan rámolnak le a kocsiról a cselédei. A nővére még bent aludt a másik kocsiban, a fedél alatt. - Rázzátok fel Bertát - adta ki a parancsot, miközben szemeivel a vendégfogadó falára nézett, mintha szét akarná morzsolni a falakat, hogy megtudhassa, mit művel most ottan bent férje, Hallen János. Első cselédje, Gisel, aki fontoskodva sétált ide-oda, mialatt a többi cseléd a nehéz munkát végezte, kilépett a fogadó ajtaján és odasietett úrnőjéhez, az udvar közepére, a kocsikhoz, - Lefoglaltam a hosszú szobát és a kamrákat, - mondta lassan, ugyanazzal a mértéktartó, tiszteletgerjesztő mosollyal, amelyet úrnőjének szolgálatában tanult el. Hallenné körülnézett, azután leszállt a kocsiról..."
Vissza