Előszó
A Vigilia életének egészen új fázisa előtt áll. Az eddigi kötetek fényes bizonyságát adták annak, hogy van érdeklődés, de ugyanakkor annak a fiatal gárdának, amely a Vigiliát útnak indította, van...
Tovább
Előszó
A Vigilia életének egészen új fázisa előtt áll. Az eddigi kötetek fényes bizonyságát adták annak, hogy van érdeklődés, de ugyanakkor annak a fiatal gárdának, amely a Vigiliát útnak indította, van sok közölnivalója is. Most azonban egy vallomással is tartozunk barátainknak és közönségünknek. Ez a vallomás igen egyszerű: szolgálni akarjuk teljes erőfeszítéssel és a régi hittel azt az ügyet, amelyet elkezdtünk. Lehettek kisebb-nagyobb megállók. Ilyen megálló volt az is, hogy a Vigiliától független, de szerkesztői révén mégis szellemi kapcsolatban levő másik lapunkat megszüntettük. Ennek okaira részletesen rámutattunk, itt csak azon meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy változatlanul a katolikus és magyar célokért, egy spirituális és szociális Magyarországért küzdünk. Semmiféle téren nem következett be elkedvetlenedés a fiatal magyar katolikus táborban, mutatja ezt az újonnan megjelent és megjelenő sok könyv, cikk és a Vigilia további fennmaradása. Sőt, ellenkezőleg: a mozgalom szétterjedt. Nem tudunk meghatódottság nélkül gondolni a sok-sok évekkel ezelőtti első időkre, amikor szinte öntudatlanul, nagy lelkesedéssel fogtunk hozzá az első számok készítéséhez. Sok termékenyítő magot szórt el ez a mozgalom, sok vetése kikelt és tudjuk, hogy még ki fog kelni, mert semmi energia el nem vész.
A Vigilia folytatja útját, töretlenül, a régi kedvvel. Az átalakulás munkálatai időt vettek igénybe, de az új kötet a régi szellemben készült. A magyar katolikus líra három legkimagaslóbb reprezentánsa, Harsányi Lajos, Mécs László és Sík Sándor, táborunk eddigi vezető munkatársai ezentúl nevükkel is jegyzik a Vigiliát. Mikor köszönetet mondunk eddigi munkásságukért, örömmel jelentjük be olvasóinknak, hogy az az együttműködés, amely eddig oly gyümölcsöző volt, ezután még erősebb lesz.
A magyar katolicizmus igen nagy erőpróba előtt áll. A Szentatya bizalmából mi rendezzük a XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszust. Ez a kitüntetés minden katolikust arra kötelez, hogy egy éven keresztül lelkileg is elkészüljön a kongresszus fogadására, ugyanakkor azonban minden tőle telhetőt megtegyen a kongresszus sikere érdekében. A Vigilia azokat az erőket, melyek a rendelkezésére állanak, ennek a nagy ügynek, ennek az egyetlen, legfölségesebb ügynek a szolgálatába állítja s az előfizetőktől, barátaitól, olvasóitól azt kéri, legyenek segítségére a munkában. Ne csak lelkesedéssel, hanem azzal a támogatással is, amely nélkül semmiféle evilági akciót sem lehet lebonyolítani. Ne maradjanak hátralékban az előfizetésekkel és szerezzenek új barátokat és előfizetőket, mert a Vigilia kizárólag ebből él.
Vissza