Bodrogközi néprajzi tanulmányok

Fülszöveg

1991 őszén a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézete hívott meg egy, Királyhelmec központtal szerveződő kutatásban való közreműködésre, azóta a Bodrogköz a második szülőföldem lett. Kezdetben főleg a vidék felső, Szlovákiához tartozó része ragadott meg, ahol egészen más táj és másfajta tradíció fogadott, mint amit a Bodrogközről olvasmányaim alapján tudtam. Lényegesen tagoltabb, ennek megfelelően a táj hasznosításának kultúrájában is összetettebb a Felső-Bodrogköz, ahol az egykori vízi világ -jellemzőnek vélt - hagyományai mellett, a szőlő-és gyümölcskultúra, a kőmunka és más kézműves tevékenység emlékeit is tanulmányozni lehetett. Kisgéres és Bodrogszentes különös „kő világa" lenyűgözött, a helmeci hegy és a géresi pincék egészen más arculatot tükröztek, mint a néprajzunkban leginkább az egykor vízállásos HosszúrétitX azonosított Bodrogköz. Ha munkámnak szakmai hozadéka van, akkor mindenek előtt azt tartom fontosnak, hogy - másokkal együtt - talán sikerült megerősíteni a... Tovább

Fülszöveg

1991 őszén a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézete hívott meg egy, Királyhelmec központtal szerveződő kutatásban való közreműködésre, azóta a Bodrogköz a második szülőföldem lett. Kezdetben főleg a vidék felső, Szlovákiához tartozó része ragadott meg, ahol egészen más táj és másfajta tradíció fogadott, mint amit a Bodrogközről olvasmányaim alapján tudtam. Lényegesen tagoltabb, ennek megfelelően a táj hasznosításának kultúrájában is összetettebb a Felső-Bodrogköz, ahol az egykori vízi világ -jellemzőnek vélt - hagyományai mellett, a szőlő-és gyümölcskultúra, a kőmunka és más kézműves tevékenység emlékeit is tanulmányozni lehetett. Kisgéres és Bodrogszentes különös „kő világa" lenyűgözött, a helmeci hegy és a géresi pincék egészen más arculatot tükröztek, mint a néprajzunkban leginkább az egykor vízállásos HosszúrétitX azonosított Bodrogköz. Ha munkámnak szakmai hozadéka van, akkor mindenek előtt azt tartom fontosnak, hogy - másokkal együtt - talán sikerült megerősíteni a néprajzi kutatásban a történeti Bodrogköz kulturáhs egységét.
1996-ban munkahelyem, a Herman Ottó Múzeum jelentette meg a könyvemet a szlovákiai Bodrogközben végzett kutatásokból (Hármas határon. Tanulmányok a Bodrogköz változó népi kultórájáról. Officina Musei 4. Miskolc), de azóta is sokfelé és rendszeresen publikáltam ebben a témakörben. Most ezekből adok közre egy kötetre valót. Úgy remélem, hogy egybegyűjtve, haszonnal forgatják majd írásaimat mind a szakmabeliek, mind az érdeklődő olvasók. Elsősorban az utóbbiakra, különösen is a bodrogköziekre gondolok, s hálás vagyok nekik, hogy befogadtak, köztük barátokra leltem. A kötetben megjelent tanulmányok, kutatási eredmények mellett, bennem egy személyes, csak önmagamnak rajzolt, szubjektív kép is megformálódott a bodrogközi tájról, a bodrogközi emberekről. Ez számomra éppen olyan fontos, mint a szakmai eredmény, s az évek múlásával egyre inkább úgy érzem, hogy valójában ez lehet a meghajtója a további kutatásaimnak.
Viga Gyula Vissza