Előszó
Részlet a "Vidorka" című műből:
Tulajdonképen Nellinek hívták, Tolnay Nellikének, de mindenki csak Vidorkának nevezte.
Mert mindig jókedvű volt, mindig vidor, mindig mosolygott az arcza, a...
Tovább
Előszó
Részlet a "Vidorka" című műből:
Tulajdonképen Nellinek hívták, Tolnay Nellikének, de mindenki csak Vidorkának nevezte.
Mert mindig jókedvű volt, mindig vidor, mindig mosolygott az arcza, a szeme; nem látta még sírni senki.
Az apja nevezte el Vidorkának.
- Kis napsugaram, - szokta mondogatni neki, - csak mindig vidáman! Úgy segít meg az Isten!
Ő is mindig jókedvű volt.
Ha nehéz gond nyomta is a vállát, azt nem vette észre rajta otthon senki. Mikor hazajött, s belépett a szobába, már mosolygott és ha valami kellemetlenség, bosszúság érte, igyekezett egy-egy tréfával elütni.
Szigorú, határozott, szilárd és egyenes jellemű ember volt Tolnay Károly, de áldott jó kedélyű s szerette magának is, másoknak is derültté, kellemessé tenni az életet.
- Ugyan, ugyan, - tréfálkozott a feleségével, mikor az szomorúan és csüggedten nézett maga elé, - hát használ-e az valamit, ha te búslakodol? Ha nagy is a szárazság, könynyeiddel nem öntözöd meg a vetést, édes fiam, csak az én szívemet szomorítod.
Vissza