Vidéki irodalmi társaságaink története

Előszó

Hazánkban a tudományos egyesületek első csiráját a 15. század második felében dicső emlékű Mátyás királyunk uralkodása alatt találjuk meg, ki áthatva a renaissance-kor humanisztikus szellemétől a tudományok terén is megújhodást, felvirágzást akart elérni. Épp ezért örömmel fogadta és készséggel támogatta egy Celtes Konrád nevű nyelvtudósnak és verselőnek a tervét, ki Közép-Európa hét legjelentősebb országát, nevezetesen Magyarországot, Ausztriát, Lengyelországot, Szászországot, Poroszországot, továbbá a Rajna és a Neckar-mellékét egy nagy irodalmi társaságba óhajtotta vonni s ennek tagjait a latin nyelv és szellem segítségével akarta egységbe tömöríteni. Ez a gondolat, mely főleg az olaszországi akadémiák hatása alatt lett népszerűvé a lelkekben, 1487 és 1490 között meg is valósult. Ezen - mai értelemben - nemzetközi szervezetnek a magyarországi ága "Sodalitas literaria Ungarorum" névvel alakult meg Janus Pannonius kortársának, Vitéz János veszprémi püspöknek a vezetése mellett. Azonban nem állott fenn sokáig, a Mátyást követő erélytelen és igen erős visszahatást jelentő Ulászló fiának, II. Lajosnak királysága idején megszűnt. Hogy ezen társaság a megalakuláson kívül meg is kezdette-e működését, produkált-e valamit, arra nézve nincs adat. Ettől kezdve egészen a 18. század 30-as éveiig semmit sem tudunk valamely tudományos társulatról vagy legalább azt megvalósítani óhajtó törekvésről. Vissza