Vidám finálé

Fülszöveg

Különös kis színtársulatról szól a történet; Pest egyik belső kerületének bérháza alatt, az utcára nyíló pincehelyiségben, amit amolyan kultúrteremnek használtak az elmúlt időkben, idős emberek: volt epizódisták, énekkari tagok, statiszták, valaha a színpad körül tevékenykedők színházat játszanak egy lelekes, fáradhatatlan asszony, egy volt jegyszedőnő vezetésével. Ezek a nők és férfiak soha nem lettek híresek, de éppen úgy szerelmük volt a színház, mint a nagyoknak. Hiszen munkáju, részvételeük nélkül soha nem jöhettek volna létre az előadások. Joli, a leszázalékolt jegyszedőnő, aki csak szerény nyugdíjat és fájós lábat szerzett szolgálati évei alatt, maga köré gyűjtötte a terek padjairól, alkások csendjéből a magukra maradt sorstársait, akik csak abban öregedtek és rokkantak bele, hogy magányosan kellettéldegélniük. Most a KÉSŐVIRÁGZÁS színtársulat próbáin kivirulnak. Lelkül mélyén még ma is épp annyi vágy lobog szeretetre, sikerre, mint hajdanán.
Amíg a közéjük tartozó drámaíró darabját próbálják, felderülnek életük szép pillanatai, de felsejlenek a fájó kudarcok is. A siker egyszer-másszor mindegyiküket megérintette, ám a csalódásokat, sőt a tragdiákat is kellett viselniük.
Vidám fináléra készülnek mégis, mert az ember nem adhatja fel egykönnyen, meg kell birkózni a fájdalmas emlékekkel meg azzal a tudattal, hogy nem úgy sikerült az élet, ahogy szerettük volna. De az élet mégiscsak élet; élni kell, szeretni kell, keresni kell a másik kinyújtott, segítséget kérő kezét. És még az is megesik, hogy régi szerelem éled újra az öreg szívekben.
A vidámnak remélt finálét azonban a külső világ megzavarja. Ahogy már oly sokszor tapasztalták hosszú évtizedek alatt... Vissza