Fejezetek Dobi István életéből

Előszó

"Édesapám szegényparaszt volt, és apjához hasonlóan ő is napszámozott. Édesanyám szintén ebből a fajtából született erre az életre. Ennek a kegyetlen korlátai közül ők nem tudtak kitörni, bármennyi volt bennük a szorgalom, a törekvés, hogy maguknak és gyermekeiknek megszerezzék azt a magasabb életformát, ami álma és reménye minden szegénynek, de amit elérni a múltban elképzelhetetlenül nehéz volt. Szegényparaszt-, munkás- és napszámoséletre születtem én is, és nehéz évtizedeknek kellett elmúlni a fejem fölött, meg kellett változni a világnak, hogy kiléphessek abból az állapotból, amit sokáig sorsomnak éreztem" - e szavakkal kezdte Dobi István 1962-ben megjelent emlékiratát.
Neve ma már határainkon túl is ismert, emléke napjainkban is elevenen él. A felszabadulás után hoszzú ideig fontos szerepet játszott az ország közéletében. Egy nagy párt elnöke lett, volt miniszter, kormányfő, s majd másfél évtizedig az Elnöki Tanács elnökének tisztét töltötte be. Kiemelkedése nem tekinthető pusztán egyéni karriernek, hanem sokkal inkább egy osztály - a magyar szegényparasztság - társadalmi-politikai helyzetében végbement változás jelzőjének. Élete, személyes és államférfiúi gondjai, sikerei és kudarcai elválaszthatatlanok osztálya életkörülményeinek alakulásától. Sorsa, politikusi pályafutása nem egy tekintetben tipikus: az agrárproletariátus életútját reprezentálja a modern kori Magyarországon. Vissza