Baleset

Előszó

Részlet a könyvből:

"Persentehin doktor hálószobájában lejtősen bukdácsoltak a padlódeszkák, hiszen a ház nagyon ódon épület volt s Persetheinné asszonyt többek között ez a körülmény is gyakran elszomorította. Persze az ágyak is ferdén álltak s ha az ember nagyon fáradt volt, álmában azon vette észre magát, hogy egyszerre lenn van az ágy lábánál, - ez a szüntelen félelem az orvos feleségének amúgy is könnyű álmát még éberebbé tette. Néha azt álmodta, hogy valami óriási lejtőn fekszik s egyszerre rettenetes szorongással csúszni kezdet lefelé. Ha az éjszakai csengő zaja betört álmába s felriasztotta, hamarjában nem is tudta, vajjon aludt-e vagy félálmában szenvedte-e végig az egyre gyorsuló lefelé-gurulás szorongását. Megtapogatta maga mellett az ágyat - üres volt. Felcsavarta a villanyt és az órára nézett. Hajnali félhárom. Egy darabig hallgatta a gyermek ütemes lélekzését a szomszédos kis kamrában, aztán magára kapta nagy gyapjúkendőjét s letapogatódzott a recsegő, furcsa falépcsőn. a kapuban egyre türelmetlenebbül és sürgetőbben szólalt meg a csengő. A rendelőben még világosság volt. Elisabeth Persenthein lábujjhegyen lépett be, mielőtt kaput ment volna nyitni.
Persenthein doktor a Münchner Medizinische Wochenschrift-ra borulva ült az asztal előtt s nyilvánvalóan elaludt. Világosszőke, selymesen vékony haján keresztül rásütött a villanyfény a sokhelyütt kibukkanó fejbőrre. A sterilizátor fényes nikkelfedőjén egy parányi reflex fényében még egyszer megjelent az alvó orvos kicsinyített képmása: fáradt vállai, rövidre nyirt körmű, hosszú ujjai és nagy keze, amelyen a bőr a folytonos mosakodástól durva volt és repedezett." Vissza

Fülszöveg

Lohwinckel középkori kis német város, hihetetlenül vén házakkal s még ósdibb lakosokkal. Noha a városkába már bevonult az új gyárral együtt a kapitalizmus, a rádió képében a technika s az ifjúság révén a sport, a hétezer lélek, aki ebben az istenhátamögötti fészekben tengeti életét, mégis jó száz évvel maradt el időszámításunk mögött. Valósággal üdítő szenzáció tehát, amikor a város határában felborul egy berlini autó egy híres gyárossal, egy még híresebb színésznővel s egy leghíresebb boxbajnokkal. Mindhárman jelentéktelen sérüléseket szenvednek, - csak a soffőr hal bele sebébe.
A soffőrt eltemetik, a betegeket különböző családoknál szétosztják - de ez a négy idegen - három élő és egy halott - gyökerestől kiforgatja a kisvárost álomszuszék nyugalmából. Rejtegetett titkok és elfojtott ösztönök törnek fel a föld alól, halvaszületett vágyak lesznek elevenné és kimondatlan gyűlölségek kiáltanak hangos szóval ég felé. Az ódon házaknak minden ablaka kinyílik, a bemohosodott lelkek kitárják magukat - s özönnel, forrón dől Lohwinckelbe a napsugár, az élet. A szép és visszahozhatatlan napokért azonban drágán kell megfizetni: a váratlan kis kalandok nyomában tragédiák, katasztrófák, összeomlások következnek. Aztán az idegenek, az élet démonai, gyógyultan - bár belsőleg kissé maguk is megsebezve - elvonulnak a városból s Lohwinckel visszadől békés, nagy álmába. Vissza