Előszó
1. Bevezetés a vezetői számvitelbe
1. Bevezetés a vezetői számvitelbe
A társadalmi újratermelési folyamatban részt vevő jogilag és/vagy gazdaságilag elkülönült, elkülöníthető egységek tevékenységéről megfelelő mennyiségű és minőségű információval kell rendelkezni ahhoz, hogy a tevékenység különböző szempontok alapján megítélhető, minősíthető legyen, illetve azzal kapcsolatban megalapozott döntéseket lehessen hozni. Ezen információs igények kielégítésének egyik alapvető eszköze a számvitel.
A széles körben elfogadott, általános megközelítés szerint a számvitel a vagyonra és vagyonváltozásokra vonatkozó információk képzésével és kommunikációjával foglalkozik. Az információk képzése egyfelől a vagyonra és vagyonváltozásokra hatással lévő gazdasági jelenségek azonosítását, mérését és megjelenítését1, másfelől az információk gyűjtését és feldolgozását jelenti. Természetesen nem elég a számviteli információkat pusztán létrehozni, hanem azokat el is kell juttatni a felhasználókhoz, azaz megfelelően kommunikálni is kell azokat, vagy más szóval az információ-továbbítás is a számvitel részének tekinthető.2
A számvitel többféle jelentés-tartalommal bírhat, attól függően, hogy mint elmélet és módszertan, vagy mint gyakorlati tevékenység, illetve mint a gyakorlati tevékenység során keletkezett dokumentumoknak (vagy információknak) az összessége irányából közelítünk.3
A következőkben bemutatjuk, hogy a számvitel fentiek szerinti, általános megközelítésétől hogyan juthatunk el a vezetői számvitelig, hogyan határozhatjuk meg a vezetői számvitel fogalmát, célját, tárgyát, feladatát és funkcióit.
1.1. A számviteli információk felhasználói
Az egységek4 gazdasági tevékenységében érdekelt felek eltérő információs igényekkel lépnek fel, hiszen eltérő nézőpontból és eltérő döntésekhez, minősítésekhez kívánnak információt szerezni. A különböző érdekhordozók, mint a tulajdonosok, a hitelezők, a vezetők (menedzserek), a munkavállalók, a piaci partnerek (vevők és szállítók), az állam és a különböző érdekvédelmi szervezetek igényeit egyeztetni kell, az érdekütközéseket fel kell oldani, meg kell találni azt az érdekegyensúlyt, amely figyelembe veszi az érdekérvényesítő képességet és az információigény kielégítésénél a költség-haszon elvet. Az érdekegyensúlynak megfelelő információk képzését és kommunikációját - a jog erejével -szabályozni szükséges, mert egyrészt a jogi és/vagy gazdasági egységeket rá kell kényszeríteni arra, hogy számviteli információkat szolgáltassanak magukról, másrészt szabványosítani kell az információ-szolgáltatást, hogy az információk térben és időben összehasonlíthatók legyenek. Ezek a szabályrendszerek bizonyos fokú szabadságfokkal
Vissza