Előszó
Kedves Hölgyem! Tisztelt Uram! Szeretettel üdvözlöm!
Bármily fellengzősen is hangzik valóban szeretettel üdvözlöm, mert ilyen-olyan oknál fogva, de hajlandónak mutatkozik ezt a pár sort elolvasni. Ellentételként ígérem, hogy csak addig írok, amíg mondanivalóm lesz, mi több igyekszem néhány szikár mondatba összeszedni gondolataimat.
A vezetés napjaink divatos tudománya, rengeteg elgondolás, többé-kevésbé kiforrott ötlet, ezerféle megközelítés, milliónyi jó tanács jellemzi. Nem könnyű ebben a dzsungelben kiigazodni, talán nem is kell. Mint szerző megkíséreltem néhány használhatónak tűnő gondolatot átadni. Tudom, hogy kimaradtak okos gondolatok, tudom, hogy belekerültek buta dolgok. Sajnos nem tudom, hogy mi maradt az okosakból ki és mi olyan került be, amiről az utódok lekicsinylően fognak beszélni. Tudja olyan ez, mint a reklámra költött pénz. Tudjuk, hogy a nagyobbik fele felesleges pénzkidobás, de nem tudjuk melyik fele.
Nem ígérem, hogy könnyű dolga lesz, ha a vizsgáig meg akarja tanulni. Látszatra nem vastag ez a könyv, sajna azonban elég tömör. Van benne úgymond anyag. Ráadásul elég tisztes számban használom az „idegen kifejezéseket" Az idézőjel azt jelzi, hogy egy értelmiségi embertől ezek a szavak nem idegenek. Ön értelmiségi pályára készül, így... Az ismeretlen kifejezések memorizálásában legnagyobb segítség, ha hangosan olvassa. Próbálja meg.
Emlékszik még a ballagási beszédekre? Nos, azokban majd mindig elhangzik, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Ön jó iskolát választott, amikor hozzánk beiratkozott. Ön értékes diplomát szerezhet. Ön értékes diplomával a kezében előbb-utóbb vezetővé válhat. Ön hasznosíthatja, ami ebben a könyvecskében van. Ön nem az iskolának, Ön........
Végül egy kérés és egy köszönet: ha talál benne néhány használható gondolatot, úgy használja őket, ha talál benne néhány hibát: szóljon nekem, hogy a következő kiadásban már kijavíthassam. A köszönet, pedig lektoraimnak dr. Dinnyés János egyetemi tanár, tanszékvezető úrnak és Dr. Hustiné Dr. Béres Klára adjunktus asszonynak, és a jegyzet szerkesztőinek Szegedi László és Nagy György kollégáimnak.
Hát akkor munkára fel!!
Vissza