Pocsolyaország (dedikált példány)

Fülszöveg

"Hogy tetszik Magyarország?"
Szeretjük feltenni ezt a kérdést idegen turistáknak, akik megfordulnak hazánkban, ők pedig, ha valóban jól érezték magukat, őszinték, ha kevésbé, akkor csak udvariasságból válaszolják, hogy minden szép és nagyszerű. Ezek a nyilatkozatok gyakran megjelennek a lapokban, hallhatjuk őket a tévében, rádióban, és erre megnyugszunk, hogy nálunk minden a legnagyobb rendben van, hiszen a külföldieknek is ez a véleménye. Hetenként idézi a hírszolgálat különböző nyugati politikusok dicséreteit és ígéreteit, hogy támogatnak bennünket az Európai Unióhoz vezető úton, mert mi vagyunk a legjobbak, legkülönbek, a felvételre legméltóbbak. Ilyenkor büszkén úgy érezzük, hogy fél lábbal már benn is vagyunk az áhított Unióban.
Könyvünk szerzője több évtizedet töltött el politikai emigránsként Nyugat-Európában. Ezalatt magyar maradt, és állandóan figyelemmel kísérte a hazai eseményeket is. A rendszerváltás után nem turistaként látogatott haza, hogy eldicsekedjék az ámuló rokonoknak és ismerősöknek elért sikereivel. Nem a késői hazatérő nosztalgiájával ábrándozik mindazokon, ami időközben megváltozott. Ellenkezőleg: ő azt látja meg a hazatérő magyar és a nyugati polgár kettős szemléletével, ami nálunk a rendszerváltás után is változatlan maradt. Mi ezeket figyelmen kívül hagyjuk, sőt sok esetben görcsösen ragaszkodunk hozzájuk. Mert a rosszat, kellemetlent is meg lehet szokni idővel, és a diktatúra évtizedei átidomították tudatunkat, hozzászoktattak bennünket a rossz jelenlétéhez.
A szerző kíméletlen kritikával rámutat ezekre a jelenségekre. Akadnak majd, akik megdöbbennek, megsértődnek, felháborodnak és azt állítják, hogy mindazok, amik a könyvben vannak, nem felelnek meg a valóságból merített tapasztalatait láttatja. Vissza