Veterán 2009/12.

Előszó

Részlet:
Négy, három, kettő, egy, rajt! Huszonöt jobb kettő szűk, tizenöt bal kettő szorosan. Tizenöt jobb egy és jobb egy, abból bal kettő szűk tempó. Jobb három ultraszűk a hídra, huszonötben fék, szigorú. Bal négy korlát, kétszer törik - halljuk Gáll Csaba navigátorának, Laboncz Lászlónak utasításait, miközben Csabával a szeptemberi Elba Rallyn rögzített belső kamerás felvételt nézzük. A sofőr természetesen kommentálja a történéseket: "A tempó megválasztása a legnehezebb. Én akkor érzem, hogy jól megyünk, ha lebeg az autó a fenekem alatt. Az ideális ívet megtalálni sem egyszerű. Minden kanyart kívülről kezdek, s belülre húzok benne. Gázadás mellett kanyarokban bal lábbal fékezni is szoktam, ezzel stabilizálni tudom a kocsit. S bár én kormányzom, a navigátor vezeti az autót - ha kiesik a ritmusból, elveszik minden, összedől az érzékeny rendszer."
A képernyőn közben többször is a klasszikus hátsó kerekes raliautókra jellemző becsóválós kanyarodási technikát látjuk, amely szerint a pilóta a kanyar előtt annak külső íve felé fordítja a kocsi orrát, majd bródszájdolva, kilinccsel előre fordul be, gyakran egyesben. Az Asconához többféle váltó van, melyek közül a hosszú egyesű vált be - egyesben 87 km/h-nál forog 7000-et a motor -, ezzel lehet tempósan abszolválni a szűk fordítókat. Közben megtudom azt is, hogy a pályát általában háromszor járják be, a kanyarokat egytől hatig számozzák, de például ötféle jobb hármas ívet is megkülönböztetnek. Vissza