Előszó
Mindenkiben él a vágy gyermekkorában, hogy valamivel kitűnjön társai közül. Szeretne valami mást, valami kiemelkedőt alkotni. Kiugróan jó teljesítményt nyújtani. Olyan tetteket végrehajtani, amivel kivívhatja társai, környezete elismerését, megbecsülését.
Aztán, ahogy telnek az évek, ez az ifjúi lendület meglassul, sodra elenyészik. Néha egy-egy szikra még pislákol, de csak keveseknek adatik meg, hogy a szikra ismét lángra lobbantson valamit.
Vári-Szalay István azon kevesek közé tartozik, aki élete felnőtt szakaszában képes volt visszatérni a gyermekkor alkotó világába. Megújulva, utat keresve járta a világot, és életműve, teremtett világa ma már mások számára is bizonyíték, hogy az alkotó ember - legyen bár kacskaringós élete pályája - minden nehézséget képes leküzdeni.
Aki szépet akar teremteni, annak van módja rá. Aki alkotni akar, alkothat. Csak kellő tisztelettel közeledjen az anyaghoz, az alkotáshoz, az emberhez.
Vésztő város polgárai büszkék lehetnek, mert ilyen emberek élnek közöttük. Vári-Szalay István pedig azt mondja, boldog, mert Vésztőn láthatta meg a napvilágot, és élete nagyobb részét is itt tölthette a város szolgálatában. A város munkásságát 2004-ben „Vésztő Szolgálatáért" kitüntetéssel ismerte el.
Neki sikerült jelet hagyni a világban. Kívánjuk, hogy akik e kis könyvet forgatják, példáján okulva, olyan szeretettel közeledjenek városukhoz, az alkotó munkához, a fához, embertársaikhoz, mint Pista bácsi.
Vissza