Előszó
Két szűk szobás, kicsiny lakásban,
Az utczaszintől jó magast,
Pihenni kell a lépcsőházban
Kétszer, amíg megjárod azt,
Két testvér él csöndes magányban,
Egy ismerősük sincs a házban,
Habár...
Tovább
Előszó
Két szűk szobás, kicsiny lakásban,
Az utczaszintől jó magast,
Pihenni kell a lépcsőházban
Kétszer, amíg megjárod azt,
Két testvér él csöndes magányban,
Egy ismerősük sincs a házban,
Habár kiváncsi mind nagyon,
S mivel sötét ruhába járnak,
És szóba senkivel sem állnak,
Róluk egész mese vagyon.
Hogy így, meg úgy - herczegleányok,
Az apjuk lengyel vértanú,
A czár szörnyen haragszik rájok,
Vádolja őket nagy gyanú!
A házmesterné félve reszket,
És hány magára száz keresztet,
Ha házbért szedni körbe jár -
Mindig a bomba jő eszébe,
S körültekint aggódva, félve,
Hogy a dinamit hol is áll?
Vissza