Vesztegzár a Grand Hotelben

Fülszöveg

- Hölgyeim és uraim - kezdte a kapitány. - A hatóságok vesztegzárat rendeltek el. Három hétig senki sem távozhat a Grand Hotelből. Aki az egészségügyi óvintézkedést kijátssza, azt öt évtől életfogytiglanig terjedhető büntetéssel sújtja a törvény...
Most következett a vendégek rohama.
Valamennyien kivételes elbánást követeltek. Az egyiknek, ha nem utazhat nyomban, több ezer font vesztesége lesz, amiért perelni fogja az államot, a másik diplomáciai ügyre hivatkozott, a harmadik unokahúga esküvőjére és így tovább.
- Sajnálom! - kiáltotta a kapitány - a gyarmat egészségügyi intézkedéseit egy uralkodó sem szegheti meg. Itt százezrek pusztulását jelentheti a legkisebb engedmény... A tulajdonos köteles mindenkit elhelyezni, és akinek nincs erre megfelelő tartaléka, az mint az állam vendége tartózkodik itt, természetesen szerényebb körülmények között... A legizgatottabb azonban Vangold szállítmányozó volt. Kétségbeesetten fordult a kapitányhoz. - Kérem, a feleségem a városba ment az imént...
- Ide nem térhet vissza. Kordon van.
- No de... - idegeskedett Vangold. - Esetleg egy kivételesen erélyes hölgy átjöhet azon a kordonon.
- Teljesen lehetetlen.
Ez szemmel láthatóan megnyugtatta a szállítmányozót. A többiek is, kissé fáradtan, beletörődve a helyzetbe, elhallgattak. És ekkor Wolfgang harsányan így szólt:
- Azon leszünk, hogy a vesztegzár izgalmas, de szép trópusi élménye legyen a Grand Hotel vendégeinek... Vissza