Veszprémi Szemle 2005/1.

Előszó

Történelmi előzmények Veszprém 18-19. századi zenéjének tárgyalása előtt szükséges annak az előző másfél évszázadnak a rövid összefoglalása, amelynek a vége, egyúttal egy új időszak kezdete - történelmi vízválasztóként - 1711, a szatmári béke éve volt. Veszprém korábban évszázadokon keresztül az ország meghatározó kulturális (és ezen belül zenei) központja volt. 1552. június 4-én II. Szulejmán szultán bevette és szinte teljesen elpusztította a várost. Értékei megsemmisültek. Az egyházi épületekből csak a székesegyház szentélye és altemploma, valamint a püspöki kápolna maradt meg, de ezek is súlyosan megrongálódtak. Elpusztult a székesegyház Vetési Albert püspök idején, 1469-ben épített orgonája is. Veszprém 1598 tavaszán ugyan megszabadult a török megszállástól, azonban a továbbiakban is végvár maradt, mivel a hódoltság határa a Balatonnál húzódott. A várban őrség tartózkodott. A város a létéért és fennmaradásáért küzdött, és a 17. század közepén kezdett magához térni. Lassan a zenei élet is fejlődésnek indulhatott. Az 1630-ban megépített kisebb, 6 regiszteres pozitív mellé új („nagyobb") orgona került a székesegyházba.
1682-ben ismét hadszíntérré vált Veszprém: először Thököly Imre csapatai foglalták el, majd 1683-ban rövid három hónapra (utoljára) még a törökök, végül a császári katonaság szállta meg. 1696-tól megszűnt végvári helyzete, a katonaság azonban maradt: 3 lovas és 6 gyalogos század Babocsay György vicekapitány parancsnoksága alatt továbbra is szolgálatot teljesített. 1702-ben I. Lipót rendeletére lerombolták a várat. A Rákóczi-szabadságharc második évében, a dunántúli hadjárat során, 1704. május 31-én a császári hadak magyarországi parancsnokának, Siegbert Heister gróf tábornoknak a katonái vonultak be, és - megtorló akcióként - szinte teljesen elpusztították Veszprémet. Alig maradt a városban ép ház és 1-2 ezer lakos. Vissza